2008 június 10. | Szerző: kisiren |

Esti hangulat

Gyönyörködöm a naplementében…Hányszor megfigyeltem már, és mégis mennyi új élményt nyújt…

Először a napsugarakon figyelhető meg a fáradtság. Olyan, mintha energiájuk nagyrészét szerte szét sugározták volna, és estére elgyengültek.Ideje nekik is pihenőre térni, új erőt gyűjteni reggelre. 

De nem egyszerre tűnnek el, hanem lassan, lopakodva, mintha azt szeretnék, hogy távozásuk észrevétlen legyen.Sugarai egyre rövidülnek: először az erkélyről, majd a kertből, aztán a hegyeken túl bújnak el, kicsit megtréfálva, hiszen néha-néha visszakukkantanak, játszadoznak, azt súgva: -Jó éjt! Vendégetek leszek holnap is! -majd végleg nyomuk vész.

Szomorúságukban a virágok szírmai is becsukódnak, majd összebújnak, megsimogatják egymást, búcsút intenek,  így  szenderülnek álomba.

Márcsak a madarak csipognak még, nehéz a szülőknek a kicsinyekkel, mert nem mindig fogadnak nekik szót.

Itt van előttem a fenyőfán több madárcsalád, látom, hogy az egyik verébmama hogyan tanítja a bátortalan kis verebet hazatalálni a fészkükbe.Állandóan kéri, bíztatja és mutatja neki, hogyan szálljon ágról ágra.

-No most, hopp!Nem sikerült a próbálkozás, visszapottyant, de nem adja fel, most már sikerrel vette az akadályt. A mama megdicséri, kitartásra buzdítja. Hiába, még fiatal, gyönge, sokat kell gyakorolnia, hogy biztosan álljon a saját lábán.

Közben lassan a sötétség ránkterült, mindent beborított, még az ajtókon, ablakokon is belesett, bekukucskált, figyelmeztetve,hogy itt a pihenés ideje, térjünk nyugovóra. Egy kis álomport széthintett, hogy jobb legyen az alvás, szépeket álmodjunk.- Nyugodalmas jóéjszakát! -suttogja…

 

 

Csillag süt a szeder-ágra.

Lassan jön a pásztor álma.

Rezgő fű a feje-alja.

Nyár-éj ege betakarja.

 

Bim-bam!torony üregében

érc-hang pihen el az éjben.

/ Weöres Sándor /

 

vadvirág