” JÚNIUS NEVELŐ “
Szent Iván hava
Hajadon füzek,búzabóbiták-
csupa illat és virág a világ,
csupa mosoly és csupa kedv,csupa
libegés: lányokon selyemruha-
emitt a pipacsok:
piros kis pamacsok,
amott, az ég alatt
pisze szellő szalad,
a felhő szétszakad,
s látszik egy kékfalat
égbolt- alatta sirül el a nyár,
s pacsirtaszóval frissen kiabál:
– Én játszom ugyan,
de ti
vegyetek komolyan.
/ Szilágyi Domokos : Nyár /
sirül : perdül
Nyárelő…
Ilyenkor nyárelején gyönyörű a rét. Szebbnél szebb virágok pompáznak, olyan mint egy óriási mezei csokor, amit a természet nyújt át nekünk.
E csokorból messziről integet vérvörös /fekete/ színével az előkelő, büszke pipacs. Nekem mindig a spanyol táncoslányok jutnak róluk az eszembe, ők is ilyen büszke tartással táncolnak.A szírmukat megsimogatom, érzem milyen selymes, puha a tapintásuk. A többiektől jóval magasabbak, az enyhe szélben vidáman hajladoznak, táncot járnak, hullámzanak, mint egy pirosló tenger.
Közöttük a kék búzavirág szelíden mosolyog rám, szinte hallom, ahogy kérdezi: – Ugye én is tetszem neked? – Hát hogyne tetszene, hiszen szirmainak különleges formája, gyönyörű színe, őt is kiemeli a többi közül.
És ezer másféle súgja felém: -Vegyél észre engem is, én is szép vagyok! – Valóban. Valamennyinek megvan a maga bája. Boldogok, mert az eső megöntözte, a napfény simogatja őket…Szín- és illatkavalkádjuk elbűvöli az arrajárót…Érdemes felkeresni őket. Ők a Mindenkivirágai…
Szikrázó
az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
/Weöres Sándor /
vadvirág