2008 június 1. | Szerző: kisiren |

” JÚNIUS NEVELŐ “

  Szent Iván hava

 

Hajadon füzek,búzabóbiták-

csupa illat és virág a világ,

csupa mosoly és csupa kedv,csupa

libegés: lányokon selyemruha-

        emitt  a pipacsok:

        piros kis pamacsok,

       amott, az ég alatt

       pisze szellő szalad,

       a felhő szétszakad,

      s látszik egy kékfalat

égbolt- alatta sirül el a nyár,

s pacsirtaszóval frissen kiabál:

   – Én játszom ugyan,

     de ti

vegyetek komolyan.

/  Szilágyi Domokos : Nyár /

  sirül : perdül

 

Nyárelő…

Ilyenkor nyárelején gyönyörű a rét. Szebbnél szebb virágok pompáznak, olyan mint egy  óriási mezei csokor, amit a természet nyújt át nekünk.

E csokorból messziről integet vérvörös /fekete/ színével az előkelő, büszke pipacs. Nekem mindig a spanyol táncoslányok jutnak róluk az eszembe, ők is ilyen büszke tartással táncolnak.A szírmukat megsimogatom, érzem milyen selymes, puha a tapintásuk. A többiektől jóval magasabbak, az enyhe szélben vidáman hajladoznak, táncot járnak, hullámzanak, mint egy pirosló tenger.

Közöttük a kék búzavirág szelíden mosolyog rám, szinte hallom, ahogy kérdezi:  – Ugye én is tetszem neked? – Hát hogyne tetszene, hiszen szirmainak különleges formája, gyönyörű színe, őt is kiemeli a többi közül.

És ezer másféle súgja felém: -Vegyél észre engem is, én is szép vagyok! – Valóban. Valamennyinek megvan a maga bája. Boldogok, mert az eső megöntözte, a napfény simogatja őket…Szín- és illatkavalkádjuk elbűvöli az arrajárót…Érdemes felkeresni őket.  Ők a Mindenkivirágai…

 

Szikrázó

az égbolt

aranyfüst a lég,

eltörpül

láng-űrben

a tarka vidék.  

/Weöres Sándor /    

 

vadvirág