2008 május 30. | Szerző: kisiren |

 Ébredés…

Szeretem a koranyári hajnalokat, reggeleket.Ilyenkor kiülök a kertbe, vagy a teraszra, és onnan figyelem az álmosan nyújtozkodó, ébredező természetet, ahogy az első napsugarak keltegetik…

Először mintha a kert virágait érintené meg gyengéd simogatással, és a fülébe sugná a napsugár: -Ébredjetek kisvirágok, itt az ideje a felkelésnek! -Azok még álmosan hunyorognak, bántja szemecskéiket az erős fény, majd nyújtóznak egy jó nagyot, aztán Virágmama bíztatja a kicsinyeit megrintgatva őket: -Gyertek kicskéim, gyönyörködjünk a napssugárban!

A napsugár pedig elvarázsolja róluk azokat a gyöngyharmatokat, amelyeket éjszaka az angyalkák hullajtottak rájuk.Hogy ragyognak ezek a kis harmatcseppek, mintha mindegyikbe egy kicsi szivárvány bújt volna bele.Kicsit tündökölnek még, aztán rejtélyesen eltűnnek a szem elől…

 A cirógatásra, bíztatásra  felébredt virágocskák mosolyogva fordulnak a világ felé, és valami csodás, finom illatot árasztanak magukból.Erre a csábító illatra hamarosan megjelennek az első méhecskék, darazsak, sokféle bogarak, és vidáman gyűjtik róluk az édes nektárt.

Közben a napfény  továbbszökik, felkelti a fákat, bokrokat, madarakat, a többi állatot, jó reggelt kívánva nekik. De bebújik az ablakon, a redőny rései között, cirókálva a gyerekeket, embereket, keltegeti őket is…Ők ugyan még szívesen szundikálnának, de hát várja őket is az iskola, még menni kell.

Ülök a reggeli csendben, élvezem a nőszirmok, rózsák, tátikák bódító illatát, csodálom színpompájukat, és hallgatom a muzsikaszót.Először a madarak, a fuvolások kezdik, a hegedűsök most még alszanak, hiszen este sokáig adtak éjjeli zenét.

Egy rozsdafarkú ideröppen mellém, és kérdezi tőlem: -Nem tudsz aludni? Miért kelsz ilyen korán? -Hogy gyönyörködjem bennetek-felelem, ő pedig apró, értelmes szemeievel továbbkutat.

Lehunyom a szemem, és arra gondolok: -Milyen jó lenne,ha ez a perc, percek örökké tartanának.Ésszre sem véve, hogy a perc máris tovaszökkent, mint az a rozsdafarkú madár, amelyik az előbb még társalgott velem…Így repült el az ígéret hava, a május is…

Közben észrevétlenül egy békés zsongás vesz körül, megtörve a reggel csendjét.A napsugár felkeltette a természetet, és hírdeti: -Örüljetek jöttömnek, az éltető fénynek, a melegemnek! Gyűjtsetek erőt, energiát az új naphoz!

/Hűha!Most veszem csak észre, hogy mennyi időt eltöltöttem a pötyögéssel, pedig ma töltött pulykacombot készítek, amit imádok, és fincsi sütit is sütök, vár a finom konyhaillat…/

 

vadvirág