2008 május 20. | Szerző: kisiren |

Rigófüttyös cseresznye

A kertkapunál az enyhe szélben kedves harangvirágok bólogatnak. Szinte hallani vélem csiligelésüket, ahogy a szél szoknyácskáikat összeakasztja, kicsit még kuncognak is hozzá, giling-galangozva. Nekem mindig az esti ércharang hangja, és az imakönyvvel vecsernyére sietős fejkendős mamókák jutnak róluk eszembe.

Mellettük illatoznak a szebbnél szebb nőszírmok.Aztán kinyíltak a futórózsák első példányai. Pompás színükkel, illatukkal nem véletlenün ők a királynők.

-Mennyi csodás szín, illat, mellyel a Tavasz bőkezüen megajándékoz minket. Nincs az a festő, vagy illatszergyár, amely szebb színt vagy illatot tudna keverni! Szépségük, bájuk utolérhetetlen-gondolom róluk.

Mindig gyönyörködöm bennük, pedig most cseresznyézni indultam, mert csábít a pirosodó szemek sokasága. Nem vagyok egyedül, a fán éppen a “fekete sereg “lakmározik csendben, hiszen mindegyiknek tele a szája finom falattal. Most nem fuvoláznak, nincs rá idejük a nagy evés közepette.Ahogy észrevesznek leröpülnek, no nem messzire, csak a fa alá a fűbe, várva a kellő pillanatra, hogy folytathassák az ebédet. Jut nekik is bőven, hiszen ez a kis fa annyit termett, hogy háromra is sok lett volna. Többször megráztuk, hogy potyogjon le belőle, de így is maradt még bőven. Így gondoskodik a természet a madarakról, legyen nekik is elegendő finom csemege.

Nekem pedig egy régi történet jut az eszembe róla:

Egy kisfaluban a tanító néniék kertjében nagyon jófajta cseresznyefa volt.Eljött a leszedés ideje, a tanító néni megkérdezte a felsős fiúkat, ki szeretne cseresznyét szedni? Természetesen mindenki, mivel azonban ez bizalmi feladat volt, ő csak a legszófogadóbb,legmegbízhatóbb gyerekeket választotta, a többieknek sajnos tanulniuk kellett.

A tanító néni a fa alatt ismertette a feladatot, a legények pedig máris röpültek a fára, és természetesen első dolguk volt a cseresznye megkóstolása. Örömük azonban nem tartott sokáig. – Nem úgy van ám, gyerekek, mi marad akkor a kosárban, ha ti a  hasatokat tömitek! Tessék fütyülni, mint a rigók! -hangzott lentről az utasítás.-Aki nem fütyül, az mehet vissza tanulni az osztályba! 

Dehogy akartak a gyerekek tanulni, inkább fütyültek, ahogy csak tudtak. Ámbár néha-néha megkísértette őket a cseresznye, egyet-egyet bekaptak, de rögtön rájuk is szólt A. néni, ezért inkább nem is próbálkoztak, lemondva a gyerekeknek oly kedves gyümölcsről.

Aznap az iskola környéke “rigófüttytől” volt hangos. Az osztálytársak, akik benn kuksoltak az órán, sóvárogva gondolták: -De jó nekik, mennyi finom cseresznyét “ehetnek”, nekünk meg tanulni kell…Csak később tudták meg a szomorú igazságot…

 

vadvirág