2008 május 30. | Szerző: kisiren
Napsugár, ha süt,
esőcsepp pereg,
nézz fel a magasba,
nyisd ki jól szemed:
csodát látsz, gyönyörűt,
hétszín szalagot
hétszínű szivárvány
tündököl, ragyog.
De néhány pillanat
s eltűnik az égen-
mintha csak álmodtad
volna egy mesében.
/Nemes Nagy Ágnes:
Szivárvány /
vadvirág
2008 május 30. | Szerző: kisiren
Ébredés…
Szeretem a koranyári hajnalokat, reggeleket.Ilyenkor kiülök a kertbe, vagy a teraszra, és onnan figyelem az álmosan nyújtozkodó, ébredező természetet, ahogy az első napsugarak keltegetik…
Először mintha a kert virágait érintené meg gyengéd simogatással, és a fülébe sugná a napsugár: -Ébredjetek kisvirágok, itt az ideje a felkelésnek! -Azok még álmosan hunyorognak, bántja szemecskéiket az erős fény, majd nyújtóznak egy jó nagyot, aztán Virágmama bíztatja a kicsinyeit megrintgatva őket: -Gyertek kicskéim, gyönyörködjünk a napssugárban!
A napsugár pedig elvarázsolja róluk azokat a gyöngyharmatokat, amelyeket éjszaka az angyalkák hullajtottak rájuk.Hogy ragyognak ezek a kis harmatcseppek, mintha mindegyikbe egy kicsi szivárvány bújt volna bele.Kicsit tündökölnek még, aztán rejtélyesen eltűnnek a szem elől…
A cirógatásra, bíztatásra felébredt virágocskák mosolyogva fordulnak a világ felé, és valami csodás, finom illatot árasztanak magukból.Erre a csábító illatra hamarosan megjelennek az első méhecskék, darazsak, sokféle bogarak, és vidáman gyűjtik róluk az édes nektárt.
Közben a napfény továbbszökik, felkelti a fákat, bokrokat, madarakat, a többi állatot, jó reggelt kívánva nekik. De bebújik az ablakon, a redőny rései között, cirókálva a gyerekeket, embereket, keltegeti őket is…Ők ugyan még szívesen szundikálnának, de hát várja őket is az iskola, még menni kell.
Ülök a reggeli csendben, élvezem a nőszirmok, rózsák, tátikák bódító illatát, csodálom színpompájukat, és hallgatom a muzsikaszót.Először a madarak, a fuvolások kezdik, a hegedűsök most még alszanak, hiszen este sokáig adtak éjjeli zenét.
Egy rozsdafarkú ideröppen mellém, és kérdezi tőlem: -Nem tudsz aludni? Miért kelsz ilyen korán? -Hogy gyönyörködjem bennetek-felelem, ő pedig apró, értelmes szemeievel továbbkutat.
Lehunyom a szemem, és arra gondolok: -Milyen jó lenne,ha ez a perc, percek örökké tartanának.Ésszre sem véve, hogy a perc máris tovaszökkent, mint az a rozsdafarkú madár, amelyik az előbb még társalgott velem…Így repült el az ígéret hava, a május is…
Közben észrevétlenül egy békés zsongás vesz körül, megtörve a reggel csendjét.A napsugár felkeltette a természetet, és hírdeti: -Örüljetek jöttömnek, az éltető fénynek, a melegemnek! Gyűjtsetek erőt, energiát az új naphoz!
/Hűha!Most veszem csak észre, hogy mennyi időt eltöltöttem a pötyögéssel, pedig ma töltött pulykacombot készítek, amit imádok, és fincsi sütit is sütök, vár a finom konyhaillat…/
vadvirág
2008 május 21. | Szerző: kisiren
Most halkan becsukom a blog ablakát…elmegyek…
Majd jövök…persze az is lehet, hogy felkap egy nagy forgószél, és elröpít
messzire…
vadvirág
2008 május 21. | Szerző: kisiren
A játék, az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy,gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,…
/Kosztolányi Dezső: A játék
részlet/
vadvirág
2008 május 20. | Szerző: kisiren
Rigófüttyös cseresznye
A kertkapunál az enyhe szélben kedves harangvirágok bólogatnak. Szinte hallani vélem csiligelésüket, ahogy a szél szoknyácskáikat összeakasztja, kicsit még kuncognak is hozzá, giling-galangozva. Nekem mindig az esti ércharang hangja, és az imakönyvvel vecsernyére sietős fejkendős mamókák jutnak róluk eszembe.
Mellettük illatoznak a szebbnél szebb nőszírmok.Aztán kinyíltak a futórózsák első példányai. Pompás színükkel, illatukkal nem véletlenün ők a királynők.
-Mennyi csodás szín, illat, mellyel a Tavasz bőkezüen megajándékoz minket. Nincs az a festő, vagy illatszergyár, amely szebb színt vagy illatot tudna keverni! Szépségük, bájuk utolérhetetlen-gondolom róluk.
Mindig gyönyörködöm bennük, pedig most cseresznyézni indultam, mert csábít a pirosodó szemek sokasága. Nem vagyok egyedül, a fán éppen a “fekete sereg “lakmározik csendben, hiszen mindegyiknek tele a szája finom falattal. Most nem fuvoláznak, nincs rá idejük a nagy evés közepette.Ahogy észrevesznek leröpülnek, no nem messzire, csak a fa alá a fűbe, várva a kellő pillanatra, hogy folytathassák az ebédet. Jut nekik is bőven, hiszen ez a kis fa annyit termett, hogy háromra is sok lett volna. Többször megráztuk, hogy potyogjon le belőle, de így is maradt még bőven. Így gondoskodik a természet a madarakról, legyen nekik is elegendő finom csemege.
Nekem pedig egy régi történet jut az eszembe róla:
Egy kisfaluban a tanító néniék kertjében nagyon jófajta cseresznyefa volt.Eljött a leszedés ideje, a tanító néni megkérdezte a felsős fiúkat, ki szeretne cseresznyét szedni? Természetesen mindenki, mivel azonban ez bizalmi feladat volt, ő csak a legszófogadóbb,legmegbízhatóbb gyerekeket választotta, a többieknek sajnos tanulniuk kellett.
A tanító néni a fa alatt ismertette a feladatot, a legények pedig máris röpültek a fára, és természetesen első dolguk volt a cseresznye megkóstolása. Örömük azonban nem tartott sokáig. – Nem úgy van ám, gyerekek, mi marad akkor a kosárban, ha ti a hasatokat tömitek! Tessék fütyülni, mint a rigók! -hangzott lentről az utasítás.-Aki nem fütyül, az mehet vissza tanulni az osztályba!
Dehogy akartak a gyerekek tanulni, inkább fütyültek, ahogy csak tudtak. Ámbár néha-néha megkísértette őket a cseresznye, egyet-egyet bekaptak, de rögtön rájuk is szólt A. néni, ezért inkább nem is próbálkoztak, lemondva a gyerekeknek oly kedves gyümölcsről.
Aznap az iskola környéke “rigófüttytől” volt hangos. Az osztálytársak, akik benn kuksoltak az órán, sóvárogva gondolták: -De jó nekik, mennyi finom cseresznyét “ehetnek”, nekünk meg tanulni kell…Csak később tudták meg a szomorú igazságot…
vadvirág
2008 május 17. | Szerző: kisiren
Hangulatok
Kaprot csipegetek a kertben az ebédhez.Ma “kosztümös”ebédet készítek: hallevest, halpaprikást kapros, túrós tésztával.
Közben gondolataimba merülök. Tegnap délután és koraeste egyik ismert kisvárosunkban sétáltam, amikor a templomból orgonamuzsikára lettem figyelmes. Ezt persze ki nem hagytam volna. Már többször jártam e templomban, de mindig tetszik a hangulata. Most is sürögtek, forogtak benne, kellő ízléssel díszítették az ünnepi alkalomra.
Majd egy folyóparti étterem teraszáról néztem a mélán hömpölygő vizet,azon tűnődve, mennyi vízcseppből tevődik össze e hatalmas víztömeg, hogyan lesz a töméntelen apró részecskékből ez az egységes egész, mióta teszi meg ezt az utat, a forrástól a tengerig.
Az idő remek, sok kiránduló sétálgat városszerte, itt a folyóparton is. Továbbindulunk. Megnézzük az átadás előtt álló új színházat. Tetszik az épülete és a környéke a szökőkúttal. Barátságos, vendégcsalogató.
Ahogy nézelődöm, a tér egyik villanyoszlopának tetején egy gólyafészekre leszek figyelmes. A gólyapapa türelmetlenül téblábol a fészek szélén, már útra készen. Tekintetével a távolt fürkészi. Hamarosa a levegőben felbukkan a felesége, ahogyan két lábát összezárva, szárnyait kifeszítve, fejét, nyakát előre tartva odasiklik a fészekhez.- Hol jártál ilyen sokáig?- kérdi a morcos férj, de a választ már nem várja meg, útnakered. Megy ő is békát, halat lakmározni.Az anyamadár pedig hozzálát a vacsoraosztáshoz, hiszen a kicsinyek is éhesek.
Így mélázok gondolataimban, amikor a kertipadra hozzámrepül egy feketerigó, és élesen fuvolázva adja tudtomra jöttét. Füttyös Feci szájában egy óriási kukacot cipel, de nagy a sürgés-forgás a kertben, bármerre nézek. A sok rigó csemegézik, közben pedig vígan zenélnek, hiszen terített az asztal számukra, van minek örülni…
-Énekeljetek csak!- bíztatom őket, élvezve a kellemes meleget, a virágok, a fák, és a fű tavaszi illatát. Közben e szép gondolat jut eszembe:
Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.
Ültess fát!
/Jókai Mór /
vadvirág
2008 május 16. | Szerző: kisiren
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek,
szeressétek, akiket szeretek.
/ Szabó Lőrinc /
Legyél mindig jókedvű,
s élted legyen hosszú!
vadvirág
2008 május 15. | Szerző: kisiren
Ma kellemes helyen, kedves emberek társaságában, kellemes nap.
Szeretem az olyan emberek társaságát, akik derűt, meleget, szeretetet
sugároznak.
vadvirág
2008 május 14. | Szerző: kisiren
Gyöngyszem
Erdőktől körülölelt békesziget. Az épület régen vadászkastély volt, ma étterem és szálloda.
Teltház van. Valamikor még kevesen jártak ide, de ma már jönnek az ország minden tájáról. Aki szereti az erdőt, a természetet, csöndet és nyugalmat, szívesen tölt itt el pár napot.
Szeretek idejönni. Csábít a sok kedves emlék, ami ideköt, aztán az erdő, a tó, minden.
Az étterem teraszán ülünk, innen gyönyörködünk a táj varázsában, és persze figyeljük a jövő- menő kirándulókat, közben ismerősöket felfedezve.
Közben tűnődöm. Mióta is járok én ide?…Még gimnazista voltam, amikor az osztállyal többször kirándultunk itt.Később férfi főnökeink többször szerveztek ide tantestületi kirándulásokat, majd az erdei iskolák beindulásakor nyertünk páran egy komolyabb összeget pályázaton, és így elhozhattuk osztályainkat egy egész hétre a természet iskolájába. A táborunk úgy két kilométerre volt ide az erdőben, de reggel, délben, este idejártunk le étkezni.Micsoda gyerekzsivaj, kacagás, nótaszó verte fel akkor az erdő csendjét…Aztán az esti tábortüzek hangulata is felejthetetlen.
Most is teszünk egy kellemes sétát.Először felmegyünk a régi épület teraszára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra, az új ruhát öltött hegyekre, a sziklakapura, majd az erdei titkos ösvényen körbesétáljuk a tavat. Kedves kísérőink vannak, a dalos madarak.
Szeretem ezt az erdei csendet. Békét, nyugalmat áraszt, közben pedig jó nagyokat szippantok az avar kellemes illatából. Itt-ott egy mókus ugrándozik, föl-le futkosva játszik, mintha nekünk szeretne tetszelegni. Ügyes kis állat.
Majd fölsétálunk a volt táborunkhoz. Az út mellett kanyarogva kísér bennünket a hegyi patak. Partján mindenütt illatos, szebbnél szebb vadvirágok integetnek nekünk, mintha ők is köszöntenék az arrajárókat. Hol egy lila, hol egy kék, kék, sárga, fehér virágfoltban állunk meg nézelődni…Goethe sorai jutnak az eszembe róluk:
” Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.
Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!”
A forrásnál megpihenve gyönyörű kék csigákban, foltos szalamandrákban gyönyörködhetünk. Az erdei csend muzsikáját a kisvonat éles füttye zavarja meg, így üdvözlik az arrajárókat.
A zajos életben kellemes néha megállni, megpihenni, a külvilágot kizárni, és magunkba szívni a friss levegővel együtt maradandó élményeket…
vadvirág
2008 május 31. | Szerző: kisiren
De szép a nyár!
Dalol a sok madár.
Oldal ajánlása emailben
X