2008 április 11. | Szerző: kisiren
“Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!”
/József Attila: Ars poetica /
vadvirág
2008 április 10. | Szerző: kisiren
” Talán eltűnök hírtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
…
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”
/ József Attila /
Mennyi szép vers található a magyar irodalomban, mindegyik mást és mást üzen
számunkra.Általuk gazdagabbak leszünk, a mindennapok szürkeségéből felemel
bennünket, fényt, szivárványt hoznak életünkbe…
“Óh szív! Nyugodj! Vad borók hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.”
/József Attila /
vadvirág
2008 április 9. | Szerző: kisiren
“Erdő szélén, folyó partján
domb ölében, kicsi völgyben,
édesanyám lágy ölében
éltem bodog életet.
Enyém volt az egész világ,
kis patak, rét, erdő, virág,
tavaszt hozó barkaág,
rügyfakadás, hóvirág.
…
Álmot szövök, boldog álmot,
szaladok a régi házhoz,
ahol kalácsillat vár,s asztalon
a régi, kopott kosár.”
/Gősi Vali: A fonott kosár
részlet /
vadvirág
2008 április 8. | Szerző: kisiren
Morzsák
1.Nézem a magasban keringő gólyát, és Petőfi sorai jutnak az eszembe:
“Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem:
Még mikor bölcsömben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem “
/ Petőfi Sándor: A gólya /
részlet
Hány tavasszal kísértem figyelemmel az öreg fűz lakójának visszatértét!Ez a nap szinte ünnepszámba ment. Először körözött a régi fészek fölött, mintha mindenkit köszöntene, majd leszállt régi otthonára, és máris hozzálátott annak rendbeszedéséhez, hogy mire megérkezik a párja, mindent renben találjon.
-Hát nem csodálatos ez az igyekezet, ez a kedveskedés? -Én mindig ámulattal figyeltem sürgölődését.
Hányszor előfordult, hogy más gólyafi is szemetvetett takaros kis fészkükre, ilyenkor hangos kelepeléssel, csattogással hozta a másik tudomására, hogy ez a hely már foglalt, keressen magának másikat.
Mire az asszonytárs megjött, már minden készen állt az új családalapításhoz.Mindig kitörő örömmel fogadta: Boldogan kelepelt, és féllábon ugrálva táncolt neki. Jó volt látni a boldogságukat…
2.Áprilisban aztán folyamatosan visszatértek az öreg fa, és a kiserdő költöző lakói.Gyakran kiültem a rózsaparkba, az öreg nyárfák alá, és hallgattam azt a sokféle kórust, amelyik zenélt nekem.
Estefelé hazajöttek az idős fűz lakói, és mind egyszerre akarta elmondani, mi minden történt vele aznap.Micsoda hangoskodás, ének, ricsaj jött felőlük…Aztán ilyentájt szólalt meg a fergeteges békakoncert, igyekezvén túlszárnyalni a tások hápogását.
Hangjukat visszhangozta az erdő, unatkozni nem lehetett mellettük. De szép is volt ez a zene. Én legalábbis nagyon szerettem,sokszor gyönyörködtem benne…
vadvirág
2008 április 8. | Szerző: kisiren
József Attila:
Töredék
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
vadvirág
2008 április 7. | Szerző: kisiren
Tűnődések
Julinak kattognak a fejében a gondolatok. Az elmúlt napok eseményei, hangulatai élnek még benne.
Még mindig a fülében hallja a hangverseny zenéjét, amelyet a Művészetek Palotájában hallhatott szombaton este a Filharmonikus Zenekar előadásában. Nagyon élvezte. Majd vasárnap elmentek a Vajdahunyadvárába megtekinteni a virágkiállítást, de ezt a tömeg miatt feladták, helyette sétáltak egy jó nagyot, kihasználva a gyönyörű napsütést.
Ma reggel csúnya, ködös, szomorú időre ébredt, pedig ma igazán ráfért volna a napsugaraktól egy kis vidámabb bíztatás, melegség.
E napon életének egyik legszebb csodája történt vele, megszülte második gyermekét. Nagyon nagy volt a boldogsága, öröme, csak még akkor nem tudta, hogy ez az öröm nagyon rövid ideig tart majd, kárászeletű lesz…
Ahogy kinnjárt a temetőben, ezen tűnődött…Milyen igaz, hogy a boldogság kékmadara csak rövid ideig, sokszor pillanatokig marad nálunk.Rászáll a vállunkra, éppen csak megérinti azt,súg valamit a fülünkbe, és már tova is libben. Ha tudunk ezeknek a pillanatoknak is örülni, pozitív energiát merítünk belőle, segít a szürke napok megszépítésében…
vadvirág
2008 április 2. | Szerző: kisiren
” Április, április,
tréfás, április,
tréfás, mókás és hamis,
cserepet ver, kertet seper,
az április nagy gazember.”
/Gazdag Erzsi: Április/
Ez az idei tavasz olyan, mint a szeszélyes, durcás kisgyerek: hol vidám, boldog, és akkor ontja ránk meleg sugarát, aztán hírtelen megharagszik valamiért, hátat fordít nekünk,és jönnek a komor, szürke, hideg napok.
De akár vidám, akár haragos az idő, a változásnak nem tud ellenállni.
Megállok, figyelem a zsongó természetet.Micsoda erő, energia feszül benne, szinte hallani az élet lüktetését, ahogyan ritmusra történik minden körülöttünk, csak figyelnünk kell rá egy kicsit…
Egyre több nyíló virág mutogatja bájait.Mellettem egy lila és fehér foltban illatoznak a szépséges ibolyák.Kis fejecskéjüket büszkén feltartva, illatukkal csalogatnak bennünket.Odébb az árvácskák,nevükkel ellentétben nagyon is boldogan mosolyognak a világra. Aztán a jácintok.Fenséges illatukat a széllel messzire küldik, szinte ezt súgják nekünk: -Szippantsatok e finom illatból Emberek, nem bánjátok meg!
Aztán amott a virágzó aranyeső közelében a sárga nárcisz bólogat játékosan az enyhe szélben.De már a fák is nyitogatják szirmaikat.A barackfán, ami mellett állok, rengeteg kis rózsaszín szoknyácska illeg-billeg a tavaszi szélben, mintha megannyi apró balerina vette volna le, hagyta volna itt, ami így együtt csodaszép.
Persze az állatok sem tétlenkednek, hiszen percnyi pontosággal be van nekik is osztva az idejük. Most éppen egy rigópár játszadozik körülöttem, mintha fogócskáznának. Huncutkodva kergetik egymást, majd a fa körül folytatják, aztán felugranak a kerítésre, nevetve csicserékelnek egymásnak, majd újra játék következik. Észre sem veszik, hogy figyelem őket. Még a gerle is örül a boldogságuknak, pedig ő már félszemmel a családjára figyel…
Aztán a lábamnál, a füvön mászik a gyerekek kedvence, a katicabogár.Lassan, komótosan, nem kell sietnie.
Micsoda bódító, nyüzsgő élet. Mintha valaki a háttérből mindezt varázspálcával irányítaná…Zene, vidámság, boldogság – mindez együtt a csodálatos tavaszi természet.
vadvirág
2008 április 1. | Szerző: kisiren
ÁPRILIS, FÜTTYÖS FIÚS…
/ Csanádi Imre: Hónapsoroló /
Nagyon szép gondolat:
Életek éneke
Ahol van egy hang, egy ének, ott van egy lélek,
ahol lélek van, ott ember is van,
ahol ember van, ott sors is van,
ahol sors is van, ott akár film is lehet.
/Bereczki Csaba /
vadvirág
2008 április 11. | Szerző: kisiren
Oldal ajánlása emailben
X