Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,…
…Most is hallom e dalt,elhangzott bár:
“Cserebogár, sárga cserebogár!”
/ Petőfi Sándor:Szülőföldemen
részlet /
Juli egyik legkedvesebb költőjének sorai jutnak eszébe, ahogy a hajdúk gyógyvizéről nevezetes városa felé közelednek.
Mennyivel másabb erre a táj, mint az ő hegyvidéki szülőhelyén, mégis megvan ennek is a maga szépsége, érdekessége: a messzire elterülő síkság valóban olyan, mint egy kiterített abrosz, végeláthatatlan. Nem ütközik a szem errefelé dombokba, hegyekbe.
A városba érkezve, már a vízé a főszerep. Délelőtt, délután hosszú órákat töltenek el újdonsült barátaikkal a medencékben, mindenütt ismerősökkel találkozva.
E pihenések során akarva, akaratlanul sokmindennek lesz Juli szem-és fültanúja. De most nem ez az érdekes…a víz a fontos…azé a főszerep…
vadvirág
/Tegnap a gép ördöge kétszer is megtréfált. Nem fogadta be az irományomat. Még mondja valaki, hogy a gépnek nincs lelke…Biztosan megsértődött, amiért pár napig nem foglalkoztam vele…Pedig lesz ilyen máskor is…Azóta már rájöttem, hogy mi a baja…/