2008 április 28. | Szerző: kisiren |

Itt születtem én ezen a tájon

Az alföldi szép nagy rónaságon,…

…Most is hallom e dalt,elhangzott bár:

“Cserebogár, sárga cserebogár!”

/ Petőfi Sándor:Szülőföldemen

         részlet /

Juli egyik legkedvesebb költőjének sorai jutnak eszébe, ahogy a hajdúk gyógyvizéről nevezetes városa felé közelednek.

Mennyivel másabb erre a táj, mint az ő hegyvidéki szülőhelyén, mégis megvan ennek is a maga szépsége, érdekessége: a messzire elterülő síkság valóban olyan, mint egy kiterített abrosz, végeláthatatlan. Nem ütközik a szem errefelé dombokba, hegyekbe.

A városba érkezve, már a vízé a főszerep. Délelőtt, délután hosszú órákat töltenek el újdonsült barátaikkal a  medencékben, mindenütt ismerősökkel találkozva.

E pihenések során akarva, akaratlanul sokmindennek lesz Juli szem-és fültanúja. De most nem ez az érdekes…a víz a fontos…azé a főszerep…

vadvirág

/Tegnap a gép ördöge kétszer is megtréfált. Nem fogadta be az irományomat. Még mondja valaki, hogy a gépnek nincs lelke…Biztosan megsértődött, amiért pár napig nem foglalkoztam vele…Pedig lesz ilyen máskor is…Azóta már rájöttem, hogy mi a baja…/