Nálad kedvesebb táj
e világon nincsen,
édes szülőföldem,
te legdrágább kincsem!
Molnos Lajos
Tűnődöm
Bármerre jártam az utóbbi időben, szomorúan tapasztaltam, hogy egyre szemetesebb, piszkosabb a környezetünk.
Figyelem az embereket. Természetes mozdulattal dobják el a csikket, vagy más szemetet, mintha nem “otthon” volnának. Eszükbe nem jut, hogy ők is itt élnek,ebben az országban, amire éppúgy vigyáznunk kellene, mint a saját portájukra.
Miért gondolják egyesek, hogy csak oda nem dobom el a szemetet, ahol az én házam, kertem van? A kerítésen kívül már nem kell vigyázni a redre, a tisztaságra? Az már nem a miénk?
Milyen ember az, aki úton, útfélen kidobja az autójából az üres zacskót, flakont ? Aki összefirkál középületeket ?Tudom, hogy az iskolában nem ezt tanulja/ta/. Kitől látja mégis a rossz példát?
Tűnődöm…Nem messze tőlünk, vannak olyan szép, kis országok, ahol minta rendet, tisztaságot tapasztalunk. Sehol egy csikk, egy eldobott szemét…Sokan járnak oda honfitársaink közül,mért nem tanulunk tőlük?
Pedig mindannyian a szépre vágyódunk.De jó volna tennünk is érte. S hogy tudatosulna mindenkiben az, hogy az otthonunk nem csak a küszöbig tart…
A Föld azoké, akik rája lépnek.
A Föld hazája minden népnek.
Somlyó Zoltán
vadvirág