Villás farkú fecskemadár,
jaj,de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva, zöngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
/Móra Ferenc: Fecskehívogató
részlet /
A viszontlátás öröme
Tegnap kellemes, meleg idő volt, kinyitottam az ajtókat, had melegedejen a lakás, hiszen a hétvégén három napig nem voltunk itthon. Ahogy végzem a dolgom, egyszer csak égtelen csicsergésre lettem figyelmes. Kinézek a teraszra, két fecske ficserékel torka szakadtából. Jobban szemügyre veszem őket, akkor látom, hogy ők az én barátaim, visszatértek, és most jöttek köszönteni.
Nagyon megörültünk egymásnak. A kis madárkák körberöpködtek, mintha azt újságolták volna kedvesen: -Látod, visszajöttünk épségben! Már nagyon hiányoztál te is, és a szülőföldünk is.
Vidáman csacsogtunk egymásnak, majd a terefere után az udvaron tettek pár tiszteletkört, aztán elsiettek kitakarítani a régi lakásukat.Sok tennivaló vár most rájuk,hiszen a fészek felújítása után költeni kell fecskemamának, aztán pedig felnevelni a kicsinyeket,hogy mire újra eljön a búcsú órája, készenálljanak a hosszú utazásra.Addig azonban sokszor fogok még bennük gyönyörködni.
A találkozás után örömmel folytattam a munkámat, közben pedig ezekről a hűséges állatkákról gondolkodtam. Honnan ez a hatalmas erő, energia bennük, mely képessé teszi őket arra, hogy a messzeséget legyőzzék, mindig hazataláljanak oda, ahol a mamájuk a “bölcsőjüket rintgatta”, és nem fáradnak el a nagy utazásban, tele vannak energiával…De jó volna a titkukat ellesni nekünk is…
vadvirág