” Talán eltűnök hírtelen,



akár az erdőben a vadnyom.



Elpazaroltam mindenem,



amiről számot kéne adnom.



         …



Ifjúságom, e zöld vadont



szabadnak hittem és öröknek



és most könnyezve hallgatom,



a száraz ágak hogy zörögnek.”



  / József Attila /



 



Mennyi szép vers található a magyar irodalomban, mindegyik mást és mást üzen



számunkra.Általuk gazdagabbak leszünk, a mindennapok szürkeségéből felemel



bennünket, fényt, szivárványt hoznak életünkbe…



 



“Óh szív! Nyugodj! Vad borók hegyén



szerelem szólal, incseleg felém,



pirkadó madár, karcsu, koronás,



de áttetsző, mint minden látomás.”



  /József Attila /



 



vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »