2008 április 10. | Szerző: kisiren |

 ” Talán eltűnök hírtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

         …

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.”

  / József Attila /

 

Mennyi szép vers található a magyar irodalomban, mindegyik mást és mást üzen

számunkra.Általuk gazdagabbak leszünk, a mindennapok szürkeségéből felemel

bennünket, fényt, szivárványt hoznak életünkbe…

 

“Óh szív! Nyugodj! Vad borók hegyén

szerelem szólal, incseleg felém,

pirkadó madár, karcsu, koronás,

de áttetsző, mint minden látomás.”

  /József Attila /

 

vadvirág