2008 április 7. | Szerző: kisiren |

 Tűnődések

Julinak kattognak a fejében a gondolatok. Az elmúlt napok eseményei, hangulatai élnek még benne.

Még mindig a fülében hallja a hangverseny zenéjét, amelyet a Művészetek Palotájában hallhatott szombaton este a Filharmonikus Zenekar előadásában. Nagyon élvezte. Majd vasárnap elmentek a Vajdahunyadvárába megtekinteni a virágkiállítást, de ezt a tömeg miatt feladták, helyette sétáltak egy jó nagyot, kihasználva a gyönyörű napsütést.

Ma reggel csúnya, ködös, szomorú időre ébredt, pedig ma igazán ráfért volna a napsugaraktól egy kis vidámabb bíztatás, melegség.

E napon életének egyik legszebb csodája történt vele, megszülte második gyermekét. Nagyon nagy volt a boldogsága, öröme, csak még akkor nem tudta, hogy ez az öröm nagyon rövid ideig tart majd, kárászeletű lesz…

Ahogy kinnjárt a temetőben, ezen tűnődött…Milyen igaz, hogy a boldogság kékmadara csak rövid ideig, sokszor pillanatokig marad nálunk.Rászáll a vállunkra, éppen csak megérinti azt,súg valamit a fülünkbe, és már tova is libben. Ha tudunk ezeknek a pillanatoknak is örülni, pozitív energiát merítünk belőle, segít a szürke napok megszépítésében…

vadvirág