2008 április 29. | Szerző: kisiren
Élményeim
Egyik délután nem mentek a gyógyfürdőbe át Juliék, maradtak a szálloda wellness részlegében.Ott ugyan nem gyógyvíz volt, de az is nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Mivel Juli szereti ilyenkor a “belső csendet”, ezért elvonult a többiektől a melegebb,dögönyözőnek becézett kis medencébe, míg a többiek úszkáltak.
Többen ücsörögtek a jó meleg vízben, közben csevegtek errő-arról.Juli akaratlanul hallgatta végig a következő szomorú történetet.
Az egyik városban kapcsolatban élt egymással Éva és Ádám. Nem voltak már túl fiatalok, mindketten túl voltak egy-egy váláson, de jól kijöttek egymással.Általában esténként Évához mentek, Ádám gyakran ott is aludt.
Egyik este is ez történt, aztán beszélgettek, nézték a helyi tv adását, amelyben éppen Ádámot is mutatták valami hír kapcsán. Éva megkérdezte tőle, ki az a kis hölgy, akivel mostanában már látta a médiában, de ő elütötte azzal a választ, hogy csak egy kis kollegina, semmi több.
Évát azonban ez nem elégítette ki, tovább faggatta, mondván, miért volt úgy hozzábújva az előadáson? Szó szót követett, míg végül nagyon összevesztek. Ádám felugrott, elrohant, becsapva maga mögött az ajtót. Éva nem bánta, nem marasztalta, úgy érezte, megsértették.
Elhatározta, csinál egy meleg fürdőt, közben zenét hallgat, és lazítani fog. Holnap majd tisztáznak mindent. Kikapcsolta a telefonját is, most ne zavarja senki sem. Bekapcsolta újra a gázt, mert hűvös volt,és kellemesen elengedte magát…Így találták meg másnap, megfulladt…a konvektor miatt…
Ádám erről persze mit sem tudott. Este, amikor hazarohant, ő is kikapcsolta a telefonját, és elhatározta, hogy holnap nem megy be dolgozni /tehette, mert főnök volt/, hanem meglátogatja szüleit.
Korán indult, útközben csak zenét hallgatott lazításként. Megérkezvén, szülei csodálkoztak, hogy Éva nélkül jött, de kimentette magát, mondván, neki sok a dolga, nem jöhetett.
Aztán valami nyugtalanság vett rajta erőt, el is határozta, hogy ebéd után visszautazik. Próbálta Évát is hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva.
Amikor este megérkezett, egyenesen Évához sietett. Szerette volna kiengesztelni, és bocsánatot kérni tőle, de hiába csöngetett az ajtaján…csak a szomszéd néni jött ki, ő mesélte el Ádámnak a tragédiát. Azt hitte, megzavarodik, csak őrjöngött.Miért, miért?- hajtogatta egyfolytában…Feleletet már senkitől nem kapott.
Végighallgatva a történetet Juli már fázik a melegvízben, úgy érzi, libabőrös lett,ezért gyorsan átsiet a szaunnába felmelegedni, és vidámabb történetet hallgatni…
vadvirág
2008 április 28. | Szerző: kisiren
Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,…
…Most is hallom e dalt,elhangzott bár:
“Cserebogár, sárga cserebogár!”
/ Petőfi Sándor:Szülőföldemen
részlet /
Juli egyik legkedvesebb költőjének sorai jutnak eszébe, ahogy a hajdúk gyógyvizéről nevezetes városa felé közelednek.
Mennyivel másabb erre a táj, mint az ő hegyvidéki szülőhelyén, mégis megvan ennek is a maga szépsége, érdekessége: a messzire elterülő síkság valóban olyan, mint egy kiterített abrosz, végeláthatatlan. Nem ütközik a szem errefelé dombokba, hegyekbe.
A városba érkezve, már a vízé a főszerep. Délelőtt, délután hosszú órákat töltenek el újdonsült barátaikkal a medencékben, mindenütt ismerősökkel találkozva.
E pihenések során akarva, akaratlanul sokmindennek lesz Juli szem-és fültanúja. De most nem ez az érdekes…a víz a fontos…azé a főszerep…
vadvirág
/Tegnap a gép ördöge kétszer is megtréfált. Nem fogadta be az irományomat. Még mondja valaki, hogy a gépnek nincs lelke…Biztosan megsértődött, amiért pár napig nem foglalkoztam vele…Pedig lesz ilyen máskor is…Azóta már rájöttem, hogy mi a baja…/
2008 április 27. | Szerző: kisiren
Zenészek
Az öreg fáradhatatlanul hegedült.Néha kisidőre megpihent, ilyenkor egy-egy üdítőt elfogyasztott, amit a hallgatóság közül valaki vett neki, majd újra folytatta a zenélést.
A tér padjai megteltek, akiknek nem jutott ülőhely, azok sétálgattak körbe-körbe, de hallgatva a muzsikát. Ő pedig játszotta a régi szép slágereket, magyarnótákat.A hallgatóság hálából a kinyitott hegedűtokba tette honoráriumát. Ilyenkor fejét meghajtva köszönte azt meg.
De volt kísérője is, a kis unokája, aki dobbal kísérte. Ám ez a dob nem akármilyen volt: kutyabőrből készült. A kisfiú, aki olyan másodikos forma volt, nagy alázattal, lelkesen kísérte tanítómesterét, a nagyapját. Bár zenét soha nem tanultak, játékuk nagyon élvezetes volt. ..Kellemes élménnyel gazdagították a fürdőhely vendégeit, zenéjükre sokáig fogunk még szeretettel visszagondolni…
Figyelem az emberek arcát, ahogy bejönnek a szálloda éttermébe.Van, akinek természetes, hogy köszön az idegeneknek, míg más csenben teszi be maga mögött az ajtót.
A szomszédos asztalnál egy párra lesz Juli figyelmes.Ők nem köszönnek előre senkinek, még jó, hogy mások köszöntését fogadják, az asztalnál is csendben ülnek, nem szólnak másokhoz, de egymáshoz sem. Míg mások csevegnek, ismerkednek, addig ők falakat húznak maguk köré, jelezve: mi nem mosolygunk, nem ismerkedünk, mert mi sznobok vagyunk…
vadvirág
2008 április 27. | Szerző: kisiren
Esti hangulat
Kellemes koraesti időtöltés a fürdőváros főterén.Ilyenkor az itt gyógyuló vendégek és a szállodák lakói kiülnek a padokra, vagy sétálgatnak hazafelé a fürdőből.Senkinek sem sietős az útja.
Jó itt üldögélni, beszélgetni, közben pedig kellemes zenét hallgatni.A harangjáték nagyon jó hatással van mindenkire, csengő zenéjét a hallgatóság nagyon élvezi.
Közben Juli azon gondolkodik, hogy mennyit változott ez a város, előnyére. Valamikor gyakran ellátogattak ide, egy-egy kellemes hétvégére.Azóta sokat fejlődött: kedves, vendégmarasztaló város…
vadvirág
2008 április 27. | Szerző: kisiren
Köszönt a sok virág, meggyszínű háztetők
megemelt kalappal várják az érkezőt.
Zeng a madárdal is: koncert az almafán,
megjöttem, itt vagyok, köszöntlek, szép hazám.
/Cselényi László/
2008 április 19. | Szerző: kisiren
” A percek robognak, tűnik a Tavasz…”
/József Attila /
…Pszt!… Kérlek ne csapd be magad után az ajtót, csak halkan csukd be, ne zavarjuk meg a mesém szereplőinek álmát…!Köszönöm!
Majd jövök…
Vadvirág
2008 április 17. | Szerző: kisiren
Nálad kedvesebb táj
e világon nincsen,
édes szülőföldem,
te legdrágább kincsem!
Molnos Lajos
Tűnődöm
Bármerre jártam az utóbbi időben, szomorúan tapasztaltam, hogy egyre szemetesebb, piszkosabb a környezetünk.
Figyelem az embereket. Természetes mozdulattal dobják el a csikket, vagy más szemetet, mintha nem “otthon” volnának. Eszükbe nem jut, hogy ők is itt élnek,ebben az országban, amire éppúgy vigyáznunk kellene, mint a saját portájukra.
Miért gondolják egyesek, hogy csak oda nem dobom el a szemetet, ahol az én házam, kertem van? A kerítésen kívül már nem kell vigyázni a redre, a tisztaságra? Az már nem a miénk?
Milyen ember az, aki úton, útfélen kidobja az autójából az üres zacskót, flakont ? Aki összefirkál középületeket ?Tudom, hogy az iskolában nem ezt tanulja/ta/. Kitől látja mégis a rossz példát?
Tűnődöm…Nem messze tőlünk, vannak olyan szép, kis országok, ahol minta rendet, tisztaságot tapasztalunk. Sehol egy csikk, egy eldobott szemét…Sokan járnak oda honfitársaink közül,mért nem tanulunk tőlük?
Pedig mindannyian a szépre vágyódunk.De jó volna tennünk is érte. S hogy tudatosulna mindenkiben az, hogy az otthonunk nem csak a küszöbig tart…
A Föld azoké, akik rája lépnek.
A Föld hazája minden népnek.
Somlyó Zoltán
vadvirág
2008 április 16. | Szerző: kisiren
Az élet morzsái
1.Péntek délután van. Ez a bohókás idei tavasz most azzal tréfált meg bennünket, hogy júniusi, fülledt meleget zúdított ránk ,tikkasztó meleggel.
Kellemes ilyenkor a nagyváros főterén sétálgatni, nagyon sokan kihasználják a jóidőt. Fiatal, idős arcán látszik a megkönnyebbülés: vége a hétnek, jöhet a pihentető kikapcsolódás.
Juli is szereti ezt az érzést. Séta közben előjönnek azok a hangulatok,amelyek idekötik, itt élt át. Ahogy megáll a főtéren, szemben van vele az a híres szálloda, ahová valamikor gyakran és szívesen betértek az éttermébe ebédelni. Ott van a földszinten az a könyvesbolt, ahová szinte mindig visszatér. Most különösen vonzó számára, hiszen a város híres írónője hagyatékából is berendeztek egy sarkot,ahol a bútorai és használati tárgyai láthatóak. Jó őket megsimogatni, vagy kicsit leülve emlékezni rá. Felemelő érzés.
Aztán itt van a híres templom, Nyilas Misi kollégiumával együtt, ahová de sokszor elhozta tanítványait kirándulni.
És még mennyi szép emlék bújik elő az emlékezetéből. Diplomaosztások, esküvők, gyermekszületések,..Hiszen neki is itt született egyik gyermeke.De gyönyörű májusi nap volt akkor: a klinika összes madara köszöntötte, neki muzsikált …
2.Szombaton, vasárnap uszodában is volt. Amióta megnyíllt, kevesebbet mennek a gyógyfürdőbe/ bár neki az kedvenc helye /. Nincsenek sokan, kellemesen lehet itt eltölteni az időt.
Ahogy kinéz az üvegfalon, az új Campus Hotel impozáns épületeiben gyönyörködhet, vele szemben egy iskola épülete látható, melynek falát, amíg elérték, falfirkákkal “díszítették”. Eltöpreng ezen Juli: – Kinek jó ez, ha a környezetét így elrondítja? Ő szívesen járna oda nap, mint nap iskolába? Jól érezné ott magát?
Hogyan lehetne ezeket az emberkéket meggyőzni arról, hogy ez a “MI” iskolánk, városunk, országunk, amit nem kellene elcsúfitani, hanem inkább szebbé kellene azt mindannyiunknak tenni…
vadvirág
2008 április 15. | Szerző: kisiren
Villás farkú fecskemadár,
jaj,de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva, zöngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
/Móra Ferenc: Fecskehívogató
részlet /
A viszontlátás öröme
Tegnap kellemes, meleg idő volt, kinyitottam az ajtókat, had melegedejen a lakás, hiszen a hétvégén három napig nem voltunk itthon. Ahogy végzem a dolgom, egyszer csak égtelen csicsergésre lettem figyelmes. Kinézek a teraszra, két fecske ficserékel torka szakadtából. Jobban szemügyre veszem őket, akkor látom, hogy ők az én barátaim, visszatértek, és most jöttek köszönteni.
Nagyon megörültünk egymásnak. A kis madárkák körberöpködtek, mintha azt újságolták volna kedvesen: -Látod, visszajöttünk épségben! Már nagyon hiányoztál te is, és a szülőföldünk is.
Vidáman csacsogtunk egymásnak, majd a terefere után az udvaron tettek pár tiszteletkört, aztán elsiettek kitakarítani a régi lakásukat.Sok tennivaló vár most rájuk,hiszen a fészek felújítása után költeni kell fecskemamának, aztán pedig felnevelni a kicsinyeket,hogy mire újra eljön a búcsú órája, készenálljanak a hosszú utazásra.Addig azonban sokszor fogok még bennük gyönyörködni.
A találkozás után örömmel folytattam a munkámat, közben pedig ezekről a hűséges állatkákról gondolkodtam. Honnan ez a hatalmas erő, energia bennük, mely képessé teszi őket arra, hogy a messzeséget legyőzzék, mindig hazataláljanak oda, ahol a mamájuk a “bölcsőjüket rintgatta”, és nem fáradnak el a nagy utazásban, tele vannak energiával…De jó volna a titkukat ellesni nekünk is…
vadvirág
2008 április 30. | Szerző: kisiren
Ülök a kertben, a fák alatt, hallgatom a csend muzsikáját. Élvezem a tavaszi természet illatát, szépségét.Ilyenkor melegég simogatja lelkem…
Nézem a fákat. Lassacskán letépi róluk gyönyörű szoknyácskáikat a szél, és tovalebbenti azt, de még az almafák ellenállnak.Finomabbnál finomabb illatot hoz a szél, aztán jól összekeveri. Olyan, mintha egy parfümgyárban volnék, roppant élvezem, nagyokat szippantva belőle…
Amerre tekintek, mindenütt tavaszi virágok pompáznak, mintha azt mondanák:-Vegyél észre engem is, én is szép vagyok! -Én pedig legszívesebben mindegyiket külön-külön megsimogatnám.
Eközben tovatűnt idők ballagásaira gondolok, és a következő dallamokat dúdolgatom:” … van egy város, én is laktam benne. Hányszor volt ott a szívemnek kacagó, jókedve. De sok álmot, sok örömet suttogott …”
És az örök diákslágert:” Diák kislány, napkelet hajnalán ,A hárs alatt vártam rád oly sokat…”-Gondolataimat hangos csicsergés zavarja meg…Hát persze! Fecskebarátaim köszöntenek szemrehányóan: -Nem veszed észre, hogy itt vagyunk?!- kérdezik tőlem. A lábamnál egy rigóférj néz kitartóan, nagyon jó barátságban vagyunk, sokat fütyörészget nekem, majd elsiet a feleségét felváltani, hogy ő is elröpülhessen megebédelni a kertbe.
A pincénél a vörösbegyek illegetik magukat, míg a japánbirsek között csízek bújócskáznak, élvezik a jóidőt…
Kedves kis társaink..Mennyivel színesebb, kedvesebb általatok a természet…Mindig elgondolkodom azon, akik rájuk vadásznak mit esznek meg ebből a parányi madárkákból? Nem sajnálják őket?
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X