2008 március 11. | Szerző: kisiren
Az állatok és viselkedésük
Juli a gyerekekkel a tóparton sétált. Ha itthon voltak, naponta többször is kijöttek ide,ahol mindig felfedeztek újabbnál újabb állatokat, és figyelhették különleges szokásaikat.
Így történt ez most is. Eddig pézsmát még ilyen közelről nem láttak, ezért jól szemügyre vették.Eső utáni nyári délután volt. A pézsma ahogy előbújt a kotorékból, figyelmesen szétnézett, és mivel ellenség nem volt a láthatáron, elindult gyűjtőútjára. A part mentén úszott,majd ahol a legzsengébb, leggyengébb volt a fű, ott kimászott a partra, teletépte a száját fűvel, majd visszaúszott vele a kotorékhoz, de a fejét jól feltartotta, hogy a fű véletlenül se érjen a vízbe. A fészekbe letette azt, majd ismét útrakelt, de mindig ugyan oda, ahol először járt.Ezt többször megismételte, mi pedig ahogy a nap rásütött, csodálhattuk gyönyörű, hosszú szőrű, aranybarna színű bundáját.
Pár nap múlva jött a prémvadász, aki összeszedte őket, mi pedig arra gondoltunk, hogy vajon milyen hölgy kabátgallérját, vagy bundáját fogja díszíteni ez a szép állatprém.
vadvirág
2008 március 10. | Szerző: kisiren
A Föld kincsei…
A hétvégén egy kiállításon szebbnél szebb ásványokban gyönyörködhettem.Elbűvöltek az ott látott kövek, kristályok. Természetes állapotukban, és ékszernek feldolgozva is csábítóak.
Sokfélék és mesebeliek, mintha Meseország kincsestárában járnánk. Elvarázsolnak bennünket csillogásukkal, ezernyi színükkel, mintáikkal.
Mi mindent rejt e kis bolygónk, a Föld belseje.Érdemes rá jobban vigyáznunk!
vadvirág
2008 március 10. | Szerző: kisiren
” Ember, a Földet szebbé teheted,
ha kevesebb az önzés és több a szeretet.”
Gorkij
2008 március 8. | Szerző: kisiren
” A NŐ ADDIG SZÉP, AMÍG SZERETIK: “
/ Móra Ferenc /
Egyik kedvenc íróm, Móra gondolatai járnak a fejemben.
-Milyenek vagyunk mi nők? A természet legérzékenyebb, legkülönösebb teremtményei. Tele szeretettel, odaadással, aggódással, alázattal, tűzzel, szenvedéllyel, harciassággal, és még megannyi jó és rossz tulajdonsággal együtt.
Mindannyian magunkban hordozzuk az angyali és ördögi tulajdonságokat, hogy aztán melyik kerekedik felül, melyik lesz az uralkodó, azt már sokminden befolyásolja…
Jellemző ránk a változás. Ahogy a költő, Szalai Pál írja a nőről:”Az egész világ maga, szüntelen változás…” Milyen igaz.
Hányszor megfigyeltem a kislányokat, akiknek kedvenc játékuk a babázás, amivel tulajdonképpen az édesanya szerepére készülnek fel, és a papás-mamás játék, ami pedig a házasságra készíti fel őket. Még semmi nem tudatos, de erősen él bennük az utánzási vágy, ezért a játékaikban szívesen utánnozzák a felnőtteket, mert tetszik nekik az életük. Ezek a szerepjátékok nagyon fontosak a gyerekek életében.
Minden nő élete olyan, mint egy kisvirágé. A magot elvetik. kikel, bimbó lesz belőle. Hogy növekedjen, gondozni ápolni kell, aminek hatására kinyílik, és teljes szépségében pompázik, majd az ő életében is bekövetkezik a hervadás. De minden korszaknak megvan a maga szépsége, csodája.
Az utcán járva figyelem a női arcokat. Minden kisbaba, kislány ártatlan szépség.A felnőtt lányok, fiatalasszonyok a jövő reményei, a családok tartópillérei. Az idősödő anyák, nagymamák tapasztalataik alapján már az élet nagy tudósai. Az arcukra írt ráncokból olvasni lehet…
De minden nő, korától függetlenül szeretet akar adni, és szeretetet szeretne kapni… Ez élteti. Ettől kivirul…legyen akárhány éves…
2008 március 7. | Szerző: kisiren
Tavasz, a várva várt
Ki csalogat napsugarat:
Távolba szállt madarakat ?
Ki festi az eget kékre, hóvirágot hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkára?
Zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő a várva várt,
Végre, végre ránk talált,
Örülnek a gyerekek,
Vetnek cigánykereket.
/Osváth Erzsi /
vadvirág
2008 március 6. | Szerző: kisiren
Érdekes állatok…
Kormoránok
Forró nyár volt azon az éven is, így a Duna vize jócskán leapadt, nehéz volt rajta közlekedni.
A sétahajó a Dunakanyar szépséges tájain haladt, amikor mi utasok, a következő jelenetre lettünk figyelmesek.
A hajó előtt egy fekete kormorán bukkant fel a vízből, majd rögtön utána távolabb a párja. Megnézték egymást, jelzést adtak egymásnak, majd percnyi pontossággal egyszerre ismét lebuktak.Kisidő elteltével újra kidugta fejét a vízből az egyik, majd azon nyomban követte társa is. Kecsesen bólintottak egymásnak, majd ismét lebuktak halászni. Mozgásuk olyan volt, mint a nagyon csinos, helyes szinkroúszó lányoké, akiknek ritmikus, azonos mozgásában órákig lehet gyönyörködni.
Milyen radar jelzésük lehet ezeknek az állatoknak, hogy másodpercre és miliméterre tudták az időt a helyet, hogy mikor és hol bukkanjanak elő? – ámultam el rajta.
A Dunakanyar szépsége mindig lenyűgözött, többször voltam itt hajdani drága főnökömmel, és persze másokkal együtt iskolai kirándulásokon a gyerekekkel, amit mindig nagyon élveztünk, mégis , ha mostanában olvasok, vagy látok valamit e tájról,nekem ezek a leleményes halászok, a kárókatonák jönnek elő az emlékeim közül…
vadvirág
2008 március 3. | Szerző: kisiren
Mindennapi kenyerünk…
Olvasom a hírekben, hogy az egyik városban nosztalgiáztak. Egy vállalkozó pék a hét egy napján a kenyeret 3Ft 60fillérért, a péksüteményt 40 fillérért árulta.
Ennél jobb reklámot a felújított üzletének nem is csinálhatott volna, hiszen aznap a vásárlók hosszú sora kígyózott türelmesen várva az üzlete előtt.Dicséretes akciója révén megismerte az egész ország, és valószínű, hogy sok új vevőre is talált. Remek marketing munka.
Ennek kapcsán elgondolkoztam a kenyérről, mint egyik alapvető élelmiszerünkről. Régen a kenyér nélkülözhetetlen volt. Ezért foglalták imába, és fohászkodtak az Istenhez, hogy minden nap adva legyen az asztalra.
Mert eleink azt tartották, hogy ” a kenyér az élet”. És ez így is volt, ezért nagy becsben vigyáztak rá. A hívő családokban megszelése előtt a kés hegyével kis keresztet rajzoltak a hátára, és hálát rebegtek érte, áldást mondtak rá.
A hét egy napja, amikor kenyeret sütöttek, nagy esemény volt a csládoknál.Ennek komoly hagyományai, szertartásai voltak. A kenyér lelke a kovász volt, amit kincsként őriztek, és a gazdasszony dagasztása, mert ez határozta meg, hogy milyen “könnyű” lett a kenyér tésztája.
A friss kenyér illata messziről csábító volt. Hát még a finom lángos, cipó, ami a gyerekeknek sült. Aki evett ilyen kenyeret, annak ízét, zamatát soha sem feledi.
A ma itthon sütött kenyér is finom, ha sikerül, de a karalábé levelén sültnek más volt az íze…
Mit beszél a vizimalom a patakkal?
/ részlet /
– Mit őrölsz, vizimalom?
– Örlöm, patak, a búzát.
– Minek őrlöd a búzát?
– Hószínű lisztnek.
– Mi lesz majd a lisztből?
– Pirinyó, ropogó,
háta-fényes kiscipó.
– Ki dagasztja?
– Nagyanyó.
– Ki süti meg?
– Kemence parazsas tűz-belseje.
– Ki eszi meg?
– Nagyanyó két unokája,
reggelire, vacsorára.
/Tarbay Ede /
vadvirág
2008 március 1. | Szerző: kisiren
RÜGYMOZDÍTÓ MÁRCIUS…
Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!
/ Fésüs Éva:Az évszakok
részlet /
Mi lennék?
Tavasszal somfa lennék
talpig aranyban állva,
biztatón mosolyognék
a zsendülő világra.
/ Kányádi Sándor /
vadvirág
2008 március 12. | Szerző: kisiren
Életmorzsák…
Ma végre napsütésre ébredtem, aztán a közeli nagyvárosba mentem hivatalos ügyeket intézni. Ott aztán csepergő, ködös, szomorú idő várt, borús hangulattal.
Első utam egy bankba vezetett, ahol nagyon sokan várakoztak, sorszám szerint haladva. A szerencse egy szimpatikus, kedves, fiatal emberhez szólított, aki, mint mondta csak besegít a kollégáinak, és pillanatok alatt, jókedvvel, mosolygva intézte el dolgomat, közben még kellemesen beszélgetett, csevegett velem., Kedvessége, jóindulata azt üzente számomra, hogy így is lehet ügyeket intézni…
Aztán egy irodába mentem, ahol egy fiatal hölgy szintén nagyon udvariasan, figyelmesen intézte dolgaimat, majd távozáskor a köszönés után, mosolyogva további minden jót, szépet kívánt, felajánlva segítségét máskor is. Ez a viselkedés is nagyon tetszett…
Hazafelé én vezettem, és úgy tapasztaltam, mintha sokkal türelmesebbek lettünk volna egymáshoz az úton, így még az eső sem volt olyan zavaró, mint más napokon.
Később a vacsoránál azt vettem észre, hogy a húsos palacsinta is teleszájjal mosolyog rám, úgy kínálja magát, nem is tudtam neki ellenállni.Bűnbánatként lementem kicsit kocogni, megérte, mert a fenyőfán a rigó olyan trillázással fogadott,hogy örömömben duplán teljesítettem.Mondta is, amikor bejöttem, hogy “Ne menj még, fütyülök inkább neked!”,de sajnos egyéb dolog is várt még rám.
Ahogy pötyögök a gépen, elgondolkozom. Milyen igaz, hogy a mosoly megszépíti azt, aki adja, és boldogabbá teszi azt, aki kapja.Nekem a mai napomat szebbé tette a kapott mosoly, a kedves szó…Gazdagabb lett a lelkem tőle…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X