Kikeltek az első kisgerlék



Az ablakból kitekintve, az udvaron járva-kelve egész télen át gyönyörködhettem kedves kis barátainkban, a madarakban.



Nem csak szépségük, ügyességük ejt ámulataba, hanem az is, ahogyan szelik, uralják a levegőt.



Az udvaron lévő fenyőfa tetejére rálátok a szoba ablakából, és március elején látom, hogy a gerléék már költik a tojásokat. Aztán 15-én reggel a fa alatt észreveszem a tojáshéjakat. Hát megtörtént a nagy esmény ! Kikeltek a fiókák ! Megszaporodtunk.



Minden évben ők kezdik a sort. Jó korán keltenek, így tavaly négyszer sikerült nekik fiókákat felnevelni.



Tegnap a nagy szélben gerlemama széttárta szárnyait, azzal védte az apróságokat a hideg, és a szél ellen, ma ugyanezt teszi az eső miatt.



Gerlepapa ha nem ennivalót gyűjt, akkor a szomszéd fáról őrzi őket. Ha itt az etetés ideje, felváltva hozzák a kicsikéknek a finom falatokat: különféle magvakat, de szívesen csipegetnek a házőrző maradék ételéből is.



Becsapta őket is ez a ravasz, bohókás tavasz, úgy gondolták, hogy már jó idő jön, de csalódtak velünk együtt. Őket azonban ez nem nagyon zavarja, mert a szülői ösztön azt sugja nekik, hogy kitartás, kell a hely a következő fészekaljnak, így hát éppen itt volt az ideje a tavaszi szaporodást elkezdeni.Igazi, élő húsvéti ajándékot kaptunk tőlük…



 



vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »