” Egy régi húsvét fényénél borongott,
S vígasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt s Húsvét majd minden reményt.”
/Juhász Gyula: Húsvét /
“Szemem, ha néz a csendes éjszakába,
hol tündököl csodás csillagsereg,
hol drága két aranyhajóként járva,
a nap, s a hold az űrben fönn lebeg:
szívem feléd újjong örömtele,
mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! ”
/ evangélikus ének /
vadvirág