Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt a
Hangos pacsirta fütyörész.
Dalával a napot kicsalta,
A nap rá gyönyörködve néz.
/ Petőfi Sándor /
Ébredő természet
Sétáltál a márciusi tavaszban parkban, erdőben ? Megálltál egy- egy öreg tölgy, vagy vackorfa mellett, hallgatva az ébredező természet gyönyörű muzsikáját? Megpihentél a kis hegyipatak mellett, melynek kacagó, dudorászó habjai neked daloltak? Figyelted a téli álomból ébredező növényeket, állatokat?
Mert a természetben bekövetkező változás, a kikelet, az újjászületés földünk egyik legszebb csodája. Mintha egy varázsló átsuhanna felette, és amerre jár, mindenütt nyomában kizöldül a fű, előbújnak a koratavaszi virágok, az állatok. Mindenütt új élet kezdődik, mint a mesében.
Engem most is elbűvöl ez a varázslat. Állok egy jó öreg tölgy mellett, figyelem a változást. Már egyre több madár füttyenget, mintha boldogan köszöntenének. A közelben a patak vize dalolva fut, muzsikáját nekem küldi. Körülöttem mindenütt lila szoknyácskáját lengeti, táncoltatja a szépséges, illatos ibolya.
Amott egy rókalyuk szája.Azon sétál ki-be a rókacsalád, amikor a rókamama napozni, szellőztetni, játszani hozza ki kölykeit a szabadba. Elképzelem – micsoda hancúrozás lehet most a földalatti lakban.
Odébb, az avar alatt a süni család takarítgat, majd ennivaló keresésére indulnak. Hosszú volt a tél, nagyon megéheztek.
A nyulak is javában szaporodnak, hiszen nekik most fontos küldetést kell teljesíteniük: nyakukon a húsvét, meg kell festeniük a tojásokat, hiszen várják a gyerekek.
Ahogy így gyönyörködöm az ezerarcú tavaszban, eszembe jut kedvenc helyem, a vadvirággal teli rét pompás szín-, és illatkavalkádja. Nemsokára bennük is gyönyörködhetünk…
vadvirág