2008 március 16. | Szerző: kisiren |

 

Mi kék 

az ég!

Mi zöld

a  föld!

Zöld föld felett, kék ég alatt a

Hangos pacsirta fütyörész.

Dalával a napot kicsalta,

A nap rá gyönyörködve néz.

  / Petőfi Sándor / 

 

Ébredő természet

Sétáltál a márciusi tavaszban parkban, erdőben ? Megálltál egy- egy öreg tölgy, vagy vackorfa mellett, hallgatva az ébredező természet gyönyörű muzsikáját? Megpihentél a kis hegyipatak mellett, melynek kacagó, dudorászó habjai neked daloltak? Figyelted a téli álomból ébredező növényeket, állatokat?

Mert a természetben bekövetkező változás, a kikelet, az újjászületés földünk egyik legszebb csodája. Mintha egy varázsló átsuhanna felette, és amerre jár, mindenütt nyomában kizöldül a fű, előbújnak a koratavaszi virágok, az állatok. Mindenütt új élet kezdődik, mint a mesében.

Engem most is elbűvöl ez a varázslat. Állok egy jó öreg tölgy mellett, figyelem a változást. Már egyre több madár füttyenget, mintha boldogan köszöntenének. A közelben a patak vize dalolva fut, muzsikáját nekem küldi. Körülöttem mindenütt lila szoknyácskáját lengeti, táncoltatja a szépséges, illatos ibolya.

Amott egy rókalyuk szája.Azon sétál ki-be a rókacsalád, amikor a rókamama napozni, szellőztetni, játszani hozza ki kölykeit a szabadba. Elképzelem – micsoda hancúrozás lehet most a földalatti lakban.

Odébb, az avar alatt a süni család takarítgat, majd ennivaló keresésére indulnak. Hosszú volt a tél, nagyon megéheztek.

A nyulak is javában szaporodnak, hiszen nekik most fontos küldetést kell teljesíteniük: nyakukon a húsvét, meg kell festeniük a tojásokat, hiszen várják a gyerekek.

Ahogy így gyönyörködöm az ezerarcú tavaszban, eszembe jut kedvenc helyem, a vadvirággal teli rét pompás szín-, és illatkavalkádja. Nemsokára bennük is gyönyörködhetünk…

vadvirág