2008 március 8. | Szerző: kisiren |

 ” A NŐ ADDIG SZÉP, AMÍG SZERETIK: “

           / Móra Ferenc /

Egyik kedvenc íróm, Móra gondolatai járnak a fejemben.

-Milyenek vagyunk mi nők? A természet legérzékenyebb, legkülönösebb teremtményei. Tele szeretettel, odaadással, aggódással, alázattal, tűzzel, szenvedéllyel, harciassággal, és még megannyi jó és rossz tulajdonsággal együtt.

Mindannyian magunkban hordozzuk az angyali és ördögi tulajdonságokat, hogy aztán melyik kerekedik felül, melyik lesz az uralkodó, azt már sokminden befolyásolja…

Jellemző ránk a változás. Ahogy a költő, Szalai Pál írja a nőről:”Az egész világ maga, szüntelen változás…” Milyen igaz.

Hányszor megfigyeltem a kislányokat, akiknek kedvenc játékuk a babázás, amivel tulajdonképpen az édesanya szerepére készülnek fel, és a papás-mamás játék, ami pedig a házasságra készíti fel őket. Még semmi nem tudatos, de erősen él bennük az utánzási vágy, ezért a játékaikban szívesen utánnozzák a felnőtteket, mert tetszik nekik az életük. Ezek a szerepjátékok nagyon fontosak a gyerekek életében.

Minden nő élete olyan, mint egy kisvirágé. A magot elvetik. kikel, bimbó lesz belőle. Hogy növekedjen, gondozni ápolni kell, aminek hatására kinyílik, és teljes szépségében pompázik, majd az ő életében is bekövetkezik a hervadás. De minden korszaknak megvan a maga szépsége, csodája.

Az utcán járva figyelem a női arcokat. Minden kisbaba, kislány ártatlan szépség.A felnőtt lányok, fiatalasszonyok a jövő reményei, a családok tartópillérei. Az idősödő anyák, nagymamák tapasztalataik alapján már az élet nagy tudósai. Az arcukra írt ráncokból olvasni lehet…

De minden nő, korától függetlenül szeretet akar adni, és szeretetet szeretne kapni… Ez élteti. Ettől kivirul…legyen akárhány éves…