2008 március 6. | Szerző: kisiren |

Érdekes állatok…

Kormoránok 

Forró nyár volt azon az éven is, így a Duna vize  jócskán leapadt, nehéz volt rajta közlekedni.

A sétahajó a Dunakanyar szépséges tájain haladt, amikor mi utasok, a következő jelenetre lettünk figyelmesek.

A hajó előtt egy fekete kormorán bukkant fel a vízből, majd rögtön utána távolabb a párja. Megnézték egymást, jelzést adtak egymásnak, majd percnyi pontossággal egyszerre ismét lebuktak.Kisidő elteltével újra kidugta fejét a vízből az egyik, majd azon nyomban követte társa is. Kecsesen bólintottak egymásnak, majd ismét lebuktak halászni. Mozgásuk olyan volt, mint a nagyon csinos, helyes szinkroúszó lányoké, akiknek ritmikus, azonos mozgásában órákig lehet gyönyörködni.

Milyen radar jelzésük lehet ezeknek az állatoknak, hogy másodpercre és miliméterre tudták az időt  a helyet, hogy mikor és hol bukkanjanak elő? – ámultam el rajta.

A Dunakanyar szépsége mindig lenyűgözött, többször voltam itt hajdani drága főnökömmel, és persze másokkal együtt iskolai kirándulásokon a gyerekekkel, amit mindig nagyon élveztünk, mégis , ha mostanában olvasok, vagy látok valamit e tájról,nekem ezek a leleményes halászok, a kárókatonák jönnek elő az emlékeim közül…

 

vadvirág