2008 február 18. | Szerző: kisiren
Új cinkeszó
/részlet/
Köd és minusz tíz.Február.
De az a “kicsicsűr”-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.
Nem lát eget, nem lát napot,
nem érez olvadás-szagot,…
…de ő csak szól, csak zöngicsél…
…Ki bátorítja, mire vár?..
…Kicsi madár,
te drága, drága optimista.
/ Csanádi Imre /
2008 február 17. | Szerző: kisiren
Merengésem…
…Hogy szalad sebesen a kicsi patak-
viszi magával a titkokat,
a kavicsokat sodorja, csiszolja,
a vízgyöngyöket eggyé olvasztja,
zúgása, csobogása
ősi zenét muzsikál,
kísérője
a tavaszi napsugár.
vadvirág
2008 február 16. | Szerző: kisiren
Gyere tavasz, várva várlak,
hozz zöld ruhát, fűnek, fának.
Ma nagyon morcos kedvében van még az öreg Tél. Ilyenkor itthon szeretek lenni,és kedvemre sütni, főzni, aztán a jó meleg kuckómba bújni, ahonnan ki sem jövök, bármilyen program csalogasson estére.
Így aztán főzöcske közben eszembe jutottak azok a gondolatok, amelyek a héten foglalkoztattak.
Morzsák
1.Hivatalos ügyeimet intéztem a napokban két pénzintézetben. Mindkettőben régebben jártam, ahol örömmel tapasztaltam, hogy végtelenül kedvesek, szolgálatkészek voltak,és mosolyogva, gyorsan intézték dolgaimat. Kellemes érzésekkel távoztam, mert jó volt tapaztalni, hogy nem csak az ügyfelet, hanem az embert is látták bennem…
2.Valentin nap sétáltam a városban, figyeltem az emberek arcát: e napon boldogabbak, jobban sugárzik róluk szeretet, mint más napokon? Sajnos nem vettem észre. Ebben biztosan nagy szerepe van ennek a fejtetőre állt, kesze-kusza világunknak…
3.Szép kis, kedvenc helyemen sétálok, játszik velem ez a télies, kora tavaszias szél. A nyakamban lévő muszlin sálamat lobogtatja, táncoltatja, hol betakarja vele az egész arcomat, mintha bújocskázna velem, hol pedig ki akarja kapni, és el szeretne vele rohanni.
Aztán belekap a hajamba, jól összekócolja, majd nevetve megsimogatja, cirógatja az arcomat, aztán jól belecsíp, nagyot kuncogva, és fütyülve, muzsikálva a fülembe súgja: – Kócos vagy.
Örülök ennek a játéknak. Szeretem amikor a pajkos, vidám szél bolondozik velem, mint a gyerekek egymással…Már hallom is, ahogyan dudorássza, és én is vele: Tavaszi szél vizet áraszt…
Nagy László:
Tűz-szivárvány /részlet/
Mintha tavasz jönne,
ébredek jó örömre,
ámulva körülnézek,
honnan szállsz, édes ének?
Fehér a fenyő tornya,
zuzmara szitál róla,
szárnyát kicsit kitárja
itt szól a víg madárka.
A legszebb dal felszálljon,
emberben vérré váljon,
legyen a szívek táján
örökös tűzszivárvány.
2008 február 15. | Szerző: kisiren
“Bármilyen kicsiny legyen a kívánság,
ha megtagadják, nagyra nő. “
/ Móra Ferenc /
A kertben járva, hangokra lettem figyelmes, mintha valaki szólna hozzám. Hát persze. A lemetszett cseresznye- és barackágak könyörögve kértek: – Vigyél be a meleg szobába, ne hagyjál itt elszáradni bennünket! – síránkoztak. Megsajnáltam őket, egy csokorra valót vázába tettem, majd az ablakba helyeztem.
Ott a nap sugarai és a meleg simogatta, a víz bíztatta az ágakat: – Hajtsatok ki, viruljatok!- mondták nekik… Szót is fogadtak. Pár nap múlva virágba borultak, és ezt suttogták nekem: – Nézd a kis szoknyácskáinkat, milyen szépek! Gyönyörködjél bennünk! – Én pedig ahányszor arra mentem, a szememmel megsimogattam azokat. -Ugye milyen jó ránk nézni?- kérdezték, és meglibegtették kecsesen virágszoknyáikat, így háláták meg a gondoskodást.
Valahányszor rájuk nézek, máris jobb lesz a hangulatom, a kedvem. Eszembe juttatják a virágzó fákat, a fülemben hallom a sok-sok jókedvű méhecske muzsikáját…
Ezeknek a levágott ágaknak mintha lelkük volna…Kaptak egy kis gondoskodást, ők pedig szépségükkel felvidítanak, elvarázsolnak…Csak észre kell őket venni…
vadvirág
2008 február 14. | Szerző: kisiren
” Valakit szeretni azt jelenti:
egy mások számára láthatatlan
csodát látni. “
/Francois Mauriac /
2008 február 13. | Szerző: kisiren
“…a boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat,legfeljebb perc,
a többi csak a rá való emlékezés..”
/ Dallos S. /
2008 február 12. | Szerző: kisiren
Ifjú lánya a vén télnek,
kedves kikelet.
Hol maradsz? Mért nem jelensz meg
a világ felett?
/ Petőfi Sándor /
A fiatalos, friss Tavasz egyre jobban mutogatja vidám arcát. Nem örül ennek a morcos, harapós, öreg Tél.Morgolódik ezért sokat, de előbb, vagy utóbb úgyis vesztes lesz.
A meleg paplantakaró alól a hagymás növények egymás után dugják ki fejecskéjüket. Kikukucskálnak, köszöntik a vidáman táncoló hóvirágot, aztán megpihennek egy kicsit. Ébredeznek hosszú alvásukból a fák, bokrok is. Törzsükben, ágaikban lassan beindul a nedvkeringés.
A téli álmot alvó állatok is érzik, hogy nemsokára előbújhatnak rejtekhelyükről. Világra jöttek az apró rókák. Anyjuk alig várja, hogy melegedjen az idő, és kihozhassa őket a rókavár mellé a szabadba játszani.
Készülődnek a vándormadaraink haza a messzeségből. Alig várják ők is , hogy itthon szétnézhessenek, és elmeséljék, mi mindent láttak a távoli vidékeken…
vadvirág
2008 február 11. | Szerző: kisiren
” Lényeges dolgokat emberek között soha nem szavak,
mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.”
/ Márai Sándor /
2008 február 10. | Szerző: kisiren
Kirándulás
Tegnap az egyik kedvenc városomba látogattunk, ahová szerpentines,hegyi utakon keresztül jutottunk el.
Szeretem ezt az utat, mert közben nézelődhetek, figyelhetem a természet változásait. Most is ezt tettem. Több helyütt megálltunk, így az egyik hegytetőn is, ahonnan a ragyogó, tavaszias napsütésben körbetekintve gyönyörködhettem a közeli és távoli hegyekben, melyek nemrég még ezerféle színben, később hófehérben pompáztak, most pedig szürkés, barnás feketén, kopáran várnak valamire. Egy titokzatos jelre,melynek hatására felölthetik gyönyörű, új ruhájukat, mint a bálba készülő hölgyek, aztán ezt a mélységes hallgatást, csendet felváltja egy zsongó, vidám muzsika. Ennek előhírnöke már a hosszabodó nappalok, és a gyakoribb, enyhülő napsütés.
Márai városába megérkezve, mindig az első utam a Dómba vezet.Fejedelmünk és közeli hozzátartozói előtt nagy tisztelettel hajtok fejet.Számomra az igaz hazaszeretet örök példaképei ők.
A gyönyörű belvárosban sétálva, megelevenedik előttem a régi, szép város hajdani lakóinak élete, melyről sokat olvastagattam.A város hangulata, mai élete is nagyon kedvemre való.Szeretek itt sétálni, nézelődni, feltöltődni…
2008 február 19. | Szerző: kisiren
Juli és a békák
Juli szereti az állatokat, és mint mindenki másnak, neki is vannak kedvencei, de vannak olyanok, amelyektől nagyon irtózik. Hogy miért? Gyermekkori történet.
Pedig jól tudja, hogy a Földünkön minden élőlény egy egységes egészet alkot, ahol mindannyian a természet részei vagyunk, minden állatnak meg van a maga szépsége, haszna, de hiába győzködi önmagát, nem segít ez sem rajta…
A minap is rémálma volt. Amikor felébredt, örömmel nyugtázta, hogy ez nem valóság, kicsit megkönnyebbült, de újra eszébe jutott egy régebbi történet…
Még kinn laktak azon a szépséges helyen.Volt egy éjjeliőr bácsi, aki korábban juhász volt, sok-sok élettapasztalattal, bölcsességgel rendelkezett, aki Juli kisfiát szívesen tanítgatta erre-arra,ő pedig örült ennek, mert a gyereket nagyon érdekelte a természet, különösen az állatok.
Egyik délután boldogan szaladt haza a gyerek, mutatva, hogy mennyi állatot gyűjtöttek a tóból, és szeretné üvegekbe tenni, hogy velünk éljenek.Egyenként bemutatva őket, hogy milyen aranyosak,szépek.Julit a hideg rázta a békáktól, de csak dicsérte ő is azokat , no meg a kisfiát, hogy milyen ügyes, közben pedig már azon törte a fejét, hogyan lehetne megszabadulni ezektől a kétéltűektől.Mindennel próbálkozott, de a gyerek állatszeretete meggyőzte, így kerültek az állatok üvegekben a verandára.
Amikor a kisfia nem vette észre, letakarta az üveg száját, hogy ne tudjanak a békák kimászni.Volt az üvegben béka(leveli, varangyos),foltos szalamandra, hal, csiga, és még ki tudja, mi minden. Aztán kora reggel kiraktak belőle, de napközben újabb vendégek érkeztek helyettük.
Egyik nap délután Juli arra lett figyelmes, hogy a csendet békák kuruttyolása töri meg, mintha bosszúból ezt brekegnék:
Béka vagyok, leveli,
ki a legyet szereti.
És szól a békanóta már nemcsak a tóról, hanem a lakásban is: a filodendron hatalmas leveleiről, más virágokról, de még a fotel karjáról is.
Így aztán Juli gyorsan kihasználta az alkalmat, rábeszélte kisfiát, hogy jobb lesz nekik a keltetőházban, ott úgyis több légy van,vigyék át az üvegeket oda. Ő pedig fellélegzett, de nemsokáig, mert kisfia újabb vendégekkel lepte meg…
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X