2008 február 27. | Szerző: kisiren |

 Szívfájdító tavasz.

És olyan jó.

És olyan jó.

Tavasz, szívfájdító.

És olyan jó.

És olyan jó.

És mégis olyan jó.

  /Reményik Sándor:Hála

              részlet /

Életmorzsák

1.  Az elmúlt hétvégén elutaztam, no nem túl messzire, és nem sokáig, csak pár napra, de jó volt kicsit kikapcsolódni, töltődni.Vasárnapra igazi tavaszi idő köszöntött be, hatására szinte az egész város zsongott.

Szeretem ezt a várost. Korábban közeli rokonom segítségével többször megfordultam a gyógyfürdőjében is, ami nagyon kellemes hely.

A parkban ismét találkoztam a  kedves, szépkorú házaspárral, jó volt bennük újra gyönyörködni…

2.Tegnap szomorú napom volt. Kimentem a temetőbe.A múló évek száma nő, de az érzések ilyenkor mindig változatlanul előjönnek.Zaklatott lelkem megnyugtatására a kedvenc hegyi patakomhoz mentem.Itt a tavaszi napsütés, a zsongó, dudorászó vízcseppek,  az aranyos hóvirágok, boglárkák simogattak, köszöntöttek, felvidítottak.

A hóvirágok vidám táncot lejtettek, a sárga, selymes boglárkák mosolyogtak,és azt susogták: -Örülj a tavasznak! Legyél boldog velünk!

Itt-ott még egy-egy kedvenc madárkám is közbecsivitelt, mindannyian simogatták lelkemet…

vadvirág