2008 február 16. | Szerző: kisiren |

Gyere tavasz, várva várlak,

hozz zöld ruhát, fűnek, fának.

Ma nagyon morcos kedvében van még az öreg Tél. Ilyenkor itthon szeretek lenni,és kedvemre sütni, főzni, aztán a jó meleg kuckómba bújni, ahonnan ki sem jövök, bármilyen program csalogasson estére.

Így aztán főzöcske közben eszembe jutottak azok a gondolatok, amelyek a héten foglalkoztattak.

 

Morzsák

1.Hivatalos ügyeimet intéztem a napokban két pénzintézetben. Mindkettőben régebben jártam, ahol örömmel tapasztaltam, hogy végtelenül kedvesek, szolgálatkészek voltak,és mosolyogva, gyorsan intézték dolgaimat. Kellemes érzésekkel távoztam, mert jó volt tapaztalni, hogy nem csak az ügyfelet, hanem az embert is látták bennem…

2.Valentin nap sétáltam a városban, figyeltem az emberek arcát: e napon boldogabbak, jobban sugárzik róluk szeretet, mint más napokon? Sajnos nem vettem észre. Ebben biztosan nagy szerepe van ennek a fejtetőre állt, kesze-kusza világunknak…

3.Szép kis, kedvenc helyemen sétálok, játszik velem ez a télies, kora tavaszias szél. A nyakamban lévő muszlin sálamat lobogtatja, táncoltatja, hol betakarja vele az egész arcomat, mintha bújocskázna velem, hol pedig ki akarja kapni, és el szeretne vele rohanni.

Aztán belekap a hajamba, jól összekócolja, majd nevetve megsimogatja, cirógatja az arcomat, aztán jól belecsíp, nagyot kuncogva, és fütyülve, muzsikálva a fülembe súgja: – Kócos vagy.

Örülök ennek a játéknak. Szeretem amikor a pajkos, vidám szél bolondozik velem, mint a gyerekek egymással…Már hallom is, ahogyan dudorássza, és én is vele:  Tavaszi szél vizet áraszt…

 

 

Nagy László:

Tűz-szivárvány /részlet/

 

  Mintha tavasz jönne,

ébredek jó örömre,

ámulva körülnézek,

honnan szállsz, édes ének?

 

Fehér a fenyő tornya,

zuzmara szitál róla,

szárnyát kicsit kitárja 

itt szól a víg madárka.

 

A legszebb dal felszálljon,

emberben vérré váljon,

legyen a szívek táján

örökös tűzszivárvány.