Ifjú lánya a vén télnek,
kedves kikelet.
Hol maradsz? Mért nem jelensz meg
a világ felett?
/ Petőfi Sándor /
A fiatalos, friss Tavasz egyre jobban mutogatja vidám arcát. Nem örül ennek a morcos, harapós, öreg Tél.Morgolódik ezért sokat, de előbb, vagy utóbb úgyis vesztes lesz.
A meleg paplantakaró alól a hagymás növények egymás után dugják ki fejecskéjüket. Kikukucskálnak, köszöntik a vidáman táncoló hóvirágot, aztán megpihennek egy kicsit. Ébredeznek hosszú alvásukból a fák, bokrok is. Törzsükben, ágaikban lassan beindul a nedvkeringés.
A téli álmot alvó állatok is érzik, hogy nemsokára előbújhatnak rejtekhelyükről. Világra jöttek az apró rókák. Anyjuk alig várja, hogy melegedjen az idő, és kihozhassa őket a rókavár mellé a szabadba játszani.
Készülődnek a vándormadaraink haza a messzeségből. Alig várják ők is , hogy itthon szétnézhessenek, és elmeséljék, mi mindent láttak a távoli vidékeken…
vadvirág