Tavaszi varázslat
Jó pár nappal ezelőtt, még a zimankós időben behoztam egy pár ágat a bokrokról, cserjékről, hogy a kellemes meleg szobában virágot bontsanak.
Vázába raktam őket, majd az ablakba tettem, közel a meleghez, és a fényhez. Napról napra figyelemmel kísértem, ahogy az ágakon megduzzadtak a rügyek,fejlődésnek indultak, nőttek, mígnem az egyik napon kipattantak. Lett belőlük virág, és levél. A legszebben az aranyeső pompázik, de szép a japánbirs, és az orgona is. Ezek a szép kis virágok tavaszt varázsoltak a lakásba.
Eltűnődtem. Vajon merre járhatnak most a fecskéink? Gondolnak-e szülőhazájukra? “Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbozó ifjú zöld reményt. “
/ József Attila /