2008 január 8. | Szerző: kisiren

Jégen járó Január

Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,

földig érő kucsmába,

nyakig érő csizmába,

burkolozzék bundába,

bújjon be a dunyhába,

 üljön rá a kályhára-

 

mindjárt megmelegszik.

      Kányádi Sándor

 

Ablakokon jégvirág van,

művészkedő hideg csípte.

Domb lejtőjén hóból dunna,

faágakon hóból csipke.

 

Képzelhetsz-e ennél szebbet,

szemnek, szívnek ékesebbet?

Ékesebbet?  édesebbet? 

ennél békességesebbet?

            /Gábor Andor/

2008 január 4. | Szerző: kisiren

 Téli vendégeink

Elmélyülten olvasok, amikor kopogásra leszek figyelmes.Az ablaknál a kedvenc cinegepár bekiabál. -Elfeledkeztél rólunk? Üres a madáretető!

Valóben kiment az eszemből.Karácsonykor, szilveszterkor ünnepi menü volt nekik is felszolgálva, de a napokban megfeledkeztem kis barátaimról.

Teszek nekik bőven eleséget az etetőbe, addig ők a meggyfáról figyelnek, majd összedugják feketesapkás kobakjukat, és az egyik tovaszáll.Hamarosan visszatér a barátaival,és boldogan nekilátnak a terítettasztalnak.Szükségük van az energia pótlására, hiszen jön a zimankós, fagyos éjszaka, amikor tollukat felborzolva, édesen összebújva melengetik egymást, hogy meg ne fagyjanak.

Távolabbról figyelem téli vendégeinket, ahogy boldogan csipegetnek és cseverésznek.Indulok befelé. Csicsergésük, és a talpam alatt a fagyos hó muzsikája mintha a holnap esti újévi koncert előjátéka volna…

 

A madárka télen

Ül ágán a madárka,

nagy a szomorúsága:

gyötri éhség szegénykét,

nincs mag, hiába néz szét.

Hull a könnye, hull peregve,

hogyan is énekelne?

 

A gyerekek meglátták,

a baját kitalálták,

magocskát szórtak elébe,

csöpp szíve nagy örömére,

hogy vígan kiteleljen,

s tavasszal énekeljen.

/ Vladimir Reisel

Kormos István fordítása /

Vadvirág

2008 január 2. | Szerző: kisiren

TÉL

Végre igazi tél van!Erre vártunk mindannyian. Ilyenkor  annyi szép vers, élmény bújik elő a fejünkből, amit átéltünk, megéltünk …

Nekem a következő versike, és történet jutott  eszembe:

      Hó, hó, hó…

…Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

Kucsma ül a lámpán

bunda házak hátán,

lepedő a réten

köpönyeg a kerítésen,

foszlik,

porzik,

kavarog a szélben.

Hó, hó, hó

fehér csillag takaró.

  / Tarbay Ede /

 

Újévi emlékem

Újév reggele volt. Valami ropogásra ébredtünk, no meg arra, hogy a tacskók és a japán tyúkok, kakasok eszeveszetten kiabálnak.

Halljuk, hogy a kiserdő mellett, nem messze a lakástól puskák ropognak. Már tudtuk, hogy vadászok járnak arra, azok verték fel az állatokat,a tanyák, a tündérsziget csendjét,- és persze bennünket is.

Kinézve a veranda ablakán, mintha az Öreg néne őzikéje című mese szereplői látogattak volna el hozzánk. Szikrázó napsütésben mindent fehér hó borít, és a kiskert kapuja előtt szelíd őzikék csapata tekint felénk. Nem messze, a bokor aljában vadnyúl lapul, míg a kerítésen fácánok ülnek. Bemenekültek hozzánk a vadászok durrogásai elől, tudva, hogy itt mindig védelmet, és élelelmet is találnak…

Nem messze az istállónál a jó öreg, és hallatlanul bölcs Gyula bácsi már a szánnal és a lovakkal foglalkozik Nemsokára kopogtat, jön boldog új évet kívánni, majd hív bennünket, menjünk szánkózni, használjuk ki a szép időt, ő pedig megjáratja kicsit a lovakat.

Örömmel kaptunk az ajánlaton. Gyorsan összekaptuk magunkat, és hipp-hopp, máris csilingelve röpült velünk a szánkó, mint a mesében…Csodálatos élmény volt, ahogy a ropogós, fagyos, friss havon siklunk…A csengettyűk muzsikája, a patkók ütemes kopogása remek zenei aláfestésül szolgált.

Kiélvezvén a szánkózás örömeit, amikor a lovak megálltak velünk a hatalmas nyárfasorok között, a rózsaligetnél, olyan volt, mintha a fák, bokrok is félig kinyitották volna szemüket, és egy pillanatig nyönyörködnének ebben a felejthetetlen, szép látványban.

A mesebeli élmény varázslatos volt: Örültünk a télnek, a beköszöntött újévnek…

Emlékeit elmesélte: Vadvirág