Beszélgetés
-Mit csöpögtetsz a teába?- tudakolja tőlem Vadvirág. -Mézet, és egy kevés forraltbort-válaszolom. -Miért teszed ezeket bele?- faggatózik tovább. -Védenek a vírusoktól – magyarázom neki.
-Láttam , hogy olvastál, és közben nézegetted ezt a szép, antik kiskanalat.Mire gondoltál? Meséld el nekem, kérlek!
-A könyv címe: Mécs László: Üzenet / Bp. 1982. / A napokban olvastam róla, ezért vettem elő a kötetét, és újra beleolvasgattam. Tudod ő egy premontrei pap költő volt, és azon tűnődtem, hogy akár ő is kavargathatta ezzel a finom kiskanállal a kávéját, mert e kiskanál eredeti tulajdonosánál vadászaton többször is megfordult más magasrangú premontrei pappal együtt, és ilyenkor náluk ebédeltek, vacsoráztak. E vadászatokról verset is írt Minden magyar vadásszon ! címmel. Sok szép költeménye közül a következő részletek tetszenek legjobban:
Vágyam ,csizmám megkötötték
pókhálókkal senki törpék.
Menni kéne! Ezer út van
– s itt rekedtem Liliputban.
/Mécs lászló: Piros csizmán őszi harmat /
“Egy ismeretlen, ősi fényű
örök Titokról elszakadtan
küldöncnek jöttem, s eltűnök majd,
ha üzenetem általadtam.”
/ Mécs László : Meteor /