2008 január 10. | Szerző: kisiren |

 Mondd, szereted az állatokat ?

     /részlet /

Mondd, szereted az állatokat?

A kutyát, macskát, csacsit, lovat

s a madarakat : a verebeket,

rigót, galambot, pintyeket,

akik a földön veled élnek,

s bundájuk, tolluk melegében

nekik is van szívük, csak éppen

   nem beszélnek?

                           /Rónay György /

Kázmérka születése

-De kellemes illata van a teának. Miből főzted? -kérdi tőlem Vadvirág.-Mandulából. Persze ebben is van fahéj és vanilia , ettől nagyon finom az íze,és az illata. – Nincs kedved mesélni ?- faggat tovább. -Szívesen mesélek neked Kázmérról…

Kinn még javában tombolt a zimankós tél, mikor a jó meleg keltetőházban nagy esemény volt készülőben: letelt a 28 nap, ideje volt a kiskacsáknak világra jönni. Igaz, hogy ezeket a tojásokat nem kacsamama melengette, forgatta szakszerűen, nagy gonddal, de mindezt elvégezte helyette a gép.Így hát eljött a nagy nap.A sok-ezer tojásban valami kopogás hallatszott, majd  egymás után elkezdtek pattogni, repedezni a tojáshéjak, és dugták ki csőröcskéjüket a kis Tások.

Így történt ez Kázmérral is. Arra ébredt, hogy valaki keltegeti:-Ébredj kicsiTás!   Letelt az időnk. Meg kell születnünk!- És a kiskacsa megkopgtatta csőrével a tojás héját, az megrepedt, majd kapálózott egy nagyot, és kibújt belőle. Nyújtózott egyet , és ezt mondta: -De jót aludtam! Hol vagyok?- Ebben a pillanatban lepottyant a többiekhez, a gép aljába, ahol pihe kis tolluk a jó melegben hamar megszáradt. .  Ekkor kinyílt egy hatalmas ajtó, és felszedték őket. -Jéé! Hol vagyok, mi ez a nagy fény? És ki simogat engem?-kérdezte. -De szép kiskacsa vagy, aranyló tollakkal! – és puha kezével valaki megsimogatott , ami nagyon jólesett. Körbenéztem, mindenütt hozzám hasonló testvéreimet láttam, akik boldogan sápitoztak, így köszöntve születésünket…