Téli vendégeink
Elmélyülten olvasok, amikor kopogásra leszek figyelmes.Az ablaknál a kedvenc cinegepár bekiabál. -Elfeledkeztél rólunk? Üres a madáretető!
Valóben kiment az eszemből.Karácsonykor, szilveszterkor ünnepi menü volt nekik is felszolgálva, de a napokban megfeledkeztem kis barátaimról.
Teszek nekik bőven eleséget az etetőbe, addig ők a meggyfáról figyelnek, majd összedugják feketesapkás kobakjukat, és az egyik tovaszáll.Hamarosan visszatér a barátaival,és boldogan nekilátnak a terítettasztalnak.Szükségük van az energia pótlására, hiszen jön a zimankós, fagyos éjszaka, amikor tollukat felborzolva, édesen összebújva melengetik egymást, hogy meg ne fagyjanak.
Távolabbról figyelem téli vendégeinket, ahogy boldogan csipegetnek és cseverésznek.Indulok befelé. Csicsergésük, és a talpam alatt a fagyos hó muzsikája mintha a holnap esti újévi koncert előjátéka volna…
A madárka télen
Ül ágán a madárka,
nagy a szomorúsága:
gyötri éhség szegénykét,
nincs mag, hiába néz szét.
Hull a könnye, hull peregve,
hogyan is énekelne?
A gyerekek meglátták,
a baját kitalálták,
magocskát szórtak elébe,
csöpp szíve nagy örömére,
hogy vígan kiteleljen,
s tavasszal énekeljen.
/ Vladimir Reisel
Kormos István fordítása /
Vadvirág