Szalagavató

2007 december 8. | Szerző: kisiren

Nézem a napokban lezajlott szalagavató képeit…Nem akarom elhinni, hogy az én kedvenc csoportamnak már egy éve volt.

Mintha tegnap lett volna…Még látom őket szebbnél-szebb ruháikban, nagyon csinosan,ahogy sorban állnak, várják a szalag feltűzését, majd a nagy esemény után elmentünk egy kellemes,  hangulatos helyre vacsorázni, ünnepelni.Az évfolyam legjobb csoportja volt az övék, szinte mindenki szerette őket.A dékán is velünk vacsorázott, tanította, kedvelte őket.

Mennyit nevettünk az elmúlt évek eseményein, és mennyire sajnáltuk, hogy vége van…Hányszor ültünk az évek során a csoporttal, hátul a “kispadon”, izgulva az éppen szereplőért, hogy  minden jól menjen, legyen sikerélménye.Közben mennyi humoros dolog történt velük- mindezt jó volt újra felidézni…Honnan indultak, és a diplomáig hová érkeztek!A bizonytalan emberkékből hogyan váltak önállóbbakká, magabiztosabbakká, ahogy egyre több tapasztalatot, ismeretet szereztek.

Még szerencse, hogy van az iwiw, ahol nyomokövethetem új életüket…

Mikulás

2007 december 5. | Szerző: kisiren

 

“Fehér varázs:hóhullás,

havat hoz a Mikulás,

havat hoz,vagy sarat hoz,

fő, hogy ajándékot hoz.

A gyerekek körülállják,

szót se szólnak, úgy csodálják…” 

                                                             /Bornemisza Endre/

A következő eset még akkor rörtént, amikor télen általában nagy hó esett, és a gyerekek vidáman élvezhették annak örömeit….

Juliék már lázban égtek, hiszen ma jön a gyerekek kedvence, a Mikulás.Egész délelőtt izgatottan súgtak-búgtak,már nem lehetett velük bírni.Az izgalomban egyszer csak azt látják, hogy nagy pelyhekben hull a hó.Egyre csak szaporázza, olyan, mintha kiszakadt volna az ég dunnája.Pillanatok alatt vakító fehér takaró borult házra, fára, kertre, mindenre…Csak esett.esett,a hó vastagsága pedig egyre gyarapodott.

Ebben a csodálatos téli hangulatban érkezett meg hozzájuk a jó öreg Mikulás, akit dallal, verssel köszöntöttek,ő pedig ajádékkal kedveskedett a nekik.

A vendégség után Juliék esze már a szánkózáson járt.Iskola után a domboldalra vették az irányt.Kicsik és nagyok mind ott voltak,csakúgy zengett nevetésüktől a domboldal.Egyszerre öten, hatan is felültek a szánkóra, és mire az leért az aljba, már csak a kormányos volt rajta, a többi útközben lerepült,nagyokat sikongatva.Ezt a játékot roppant élvezték Juliék.Ilyenkor általában a fiúk kormányoztak, ebben ők nagyon ügyesek voltak, és jó volt a lábtechnikájuk is.Lesiklás közben keresték a jó nagy buckákat, mert arról lehetett jó nagyokat röpülni, és pottyanni a hóba.

Nagyon élvezték a szánkózást. A téli táj gyönyörű volt, a hangulat remek.Zengett a domboldal a gyerekkacajtól, ricsajtól.Mondták  is: “De szép ajándékot hozott a Mikulás nekünk!”

Az esti harangszó vacsorára hívta őket.Sajnos abba kellett hagyni a kellemes szórakozást,játszást.Otthon még a csizmát kikészítették az ablakba, majd nyugovóra tértek.A friss levegőtől,a sok mozgástól hamar álomföldre utaztak.

Reggel  örömmel tapasztalták, hogy ittjárt a Mikulás.Juli kinézett az ablakból, látja az udvaron álló szánkót,az huncutul rákacsint, mintha azt mondaná: “Siess haza az iskolából! Vár bennünket ma is a szánkózás,a röpülés, a domboldal, a nevetés.” Ettől Julinak máris jókedve kerekedik, és alig várja, hogy délután legyen…

vadvirág

2007 december 3. | Szerző: kisiren

 Szép kövek

-Mondd,az a szép zöld kő honnan van a nyakadban?-kérdezi Vadvirág a szárazvirág csokorból.-Ennek érdekes története van,akarod hallani?-Igen-feleli.

-Sok-sok éve történt, egy szép májusi hónapban,amikor elmentünk kirándulni a közeli hegyekbe.Megálltunk egy kellemes helyen, közel a patakhoz,letelepedtünk.Főztünk,játszottunk,megmásztuk a hegyoldalt,majd ebéd után mindenki szieztázott egy kicsit.Én leültem a patakpartjára,hallgattam a víz csobogását.Ez mindig nagy hatással volt rám: megnyugtatott, elgondolkoztatott. Mennyi mindent visz magával a víz-elkapja, sodorja, majd gondol egyet,és lerakja. Néztem az így ideszállított,és a gátként szolgáló köveknél fennakadt különleges köveket,gyönyörködtem bennük.Ekkor a víz fölött szitakötök táncára lettem figyelmes.Színpompás szoknyájukban,kecsesen,légiesen röpködtek körbe-körbe a gátnál,mintha a figyelmemet szeretnék felhívni valamire…

Akkor vettem észre,hogy a gátnál, a vízben egy szép zöld kő ragyog,csillog.Jobban megnéztem, nem csak képzelődöm-e,de valóban ott volt.Kivettem,a nap fényében még sokkal szebben tündökölt.Csodálkozva, ámulva nézte mindenki.

Másnap az iskolában ásványokat árultak,megmutattam az eladónakFelajánlotta, hogy a következő napra megvizsgálja, és készít belőle egy medált.Így is lett.Másnapra az ékszer elkészült , javasolta, vigyázzak rá, mert értékes féldrágakő.

Több se kellett a gyerekeknek, mindenki megsimogatta,és természetesen a következő napokban ők is elmentek oda kirándulni, de szomorúan tapasztalták, hogy nincs több ilyen zöld kő a patakban,másfajtát természetesen gyűjthettek.

Hát így lett nekem ez a gyönyörű zöld kövem,amit azóta is gyakran viselek,mert úgy érzem valami titka, ereje van, amire nagyon vigyázok.

Ezután több tanítványom is meglepett egy-egy érdekes,szép kővel, volt aki még Görögországból is hozott ajándékba.Valamennyi kedves emlékem, de ennek a találtnak párja nincsen…

2007 december 3. | Szerző: kisiren

 Emlékezés a nagy költőnk, József Attila halálának 70. évfordulójára

 

“A nagy szavak nem érnek semmit,

Elszállnak, mint az őszi szél

De a szeretet,ha tiszta szívből fakad,

Elkíséri az embert, amíg él.”

                                                               /József Attila/

2007 december 2. | Szerző: kisiren

 Szép gondolat…

“Mindig jusson idő:

nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,

olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve,

dolgozni, mert ez a siker ára,

játszani, mert ez az örök ifjúság titka,

szeretetet adni, mert gyógyítja az embert,azt is aki adja,azt is aki kapja,

egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere,

és néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.”

/szerző ismeretlen/

vadvirág

2007 december 1. | Szerző: kisiren

 Tordon Ákos

Decemberi köszöntő

 

Csengő szánon jön a Tél,

jön, jön, nemsokára,

hat hófehér hímszarvas

lesz a paripája,

felhő lesz az országút,

kocsis a hóember,

amerre jár, hull a hó,

köszöntlek, December!

 

Mikulás és Karácsony

ajándékot hoznak,

gyermekszívnek mindenhol

örömet okoznak.

Telnek-múlnak a napok,

álmodik az erdő,

Szilveszterrel búcsúzik

a régi esztendő.

 

Tél szolgája Öreg Fagy

vele jön a szánon,

bundát veszek,hadd jöjjön,

így aztán nem bánom.

Szép Zúzmara asszonyság

is jön Jégvirággal,

ékszeresen,ragyogón,

tündérszép világgal…