Hangulatkeresés

2007 december 17. | Szerző: kisiren |

 Hetek óta ki sem mozdultam a közvetlen környezetemből-ennek objektív akadálya volt-, ma végre aztán kicsit elmentünk  megnézni, milyen az idei nagyvárosi karácsonyi hangulat. Valahogy úgy tűnt, olyan, mint máskor.Az emberek éppúgy  intézik ügyes-bajos dolgaikat, mint egyéb hétköznapokon.Sehol nem láttam tolongást, inkább csak nézelődik mindenki vásárlás helyett. Hiányzik a hó, a tél varázsa is.De abban bízom, hogy az ünnepnapok közeledtével eljön az a felemelő érzés, amire mindannyian várunk, és meghitt, szép lesz az ünnep.

Aztán már az újévre gondolva vettem koncertjegyet,sikerült még az utolsókat megcsípni, hátha el tudunk menni, élvezni egy kicsit a jó zenét.Ennek igazán örülök, mert a zene megnyugtat, felemel, elvarázsol.Szóval nagyon jó minden bajra.

Este volt, mire hazajöttem.Itthon telefonhívás várt: egyik hallgatóm keresett, a szerdai óráról kéredzkedett, no meg érdeklődött, hogy kijavítottam-e a zh-kat, milyenek az eredmények, majd beszélgetés közben egyszer csak elsírta magát. Kiderült, hogy meghalt tegnap a papája, és ezért utazik haza.Nagyon elszomorított ez a hír. Kedves, tettrekész hallgató, jól összefogja a csoprtjukat.A tragédiája nagyon megérintett, mert az én édesapám is közvetlen karácsony előtt halt meg hírtelen, és én is diák voltam még. – Mennyi sorscsapás ér bennünket az életünk során, de szerencsére mindig segít valaki, vagy valami a talpraállásban…Ilyen többek között a zene is…Mert az is gyógyít…