Vadvirág mesél

2007 december 15. | Szerző: kisiren |

-Figyellek,ahogy dolgozol.Látom rajtad, hogy kezdesz fáradni, mert egyre többet nézel az ablakon kifelé, mintha valahová messze szeretnél szállni.Jól látom?

-Igen, egyre jobban fáraszt ez a sok matek zh javítása.

-Nem akarsz kicsit pihenni? Ha jól láttam, még nem is teáztál, pedig egy finom, meleg tea, amit szoktál fogyasztani  biztosan jót tenne.Közben én mesélnék neked, akarod?

-Hát persze! Mindig élvezettel hallgatlak, és legalább gondolatban barangolhatunk egy kicsit a kedvenc rétemen. Mesélj csak, figyelek rád!

-Tudod, amikor megszülettem a messzi vadvirágos réten, az én örzőtündérem egy varázslatot csinált: a szívem felét elcserélte egy korábban született kisfiú szívének a felével, ezáltal minket lélektestvérekké varázsolt, ami azt jelentette, hogy mi egy lélek vagyunk, bennünket egymásnak teremtettek. Így aztán amikor én már nagy viráglány lettem, a fiúk hiába próbáltak körülöttem legyeskedni, nem érintettek meg.Tudtam, hogy az én páromat meg kell találnom, mert csak akkor lehetek igazán boldog.Meg is kérdeztem Virágmamától, hogy ugyan én ezt honnan fogom majd tudni, de ő csak bíztatott: -Ne félj, kicsikém, megtudod majd, mert akkorát dobban a szíved, hogy azt hiszed, kiugrik a helyéről örömödben.

Ebben az időben egy fiú is lelkesen kereste, kutatta párját. Szemrevaló legény volt, tettszett a lányoknak, körülzsongták, de ő ellenállt nekik, mert biztosan tudta, valaki vár reá. Felkerekedett hát, és elindult az ő mátkáját megkeresni.Már három napja vándorolt, amikor nagyon elfáradt.Lepihent egy patak partján, hogy aludjon egy keveset. Egyszer csak kellemes dallam ütötte meg a fülét, majd közeledő lépteket hallott. Felkelt hát, hogy megnézze, ki énekel ilyen kedvesen. Hát látja, hogy egy Kisvirág jött a patakhoz vízért. Megszólította a viráglányt, és abban a pillanatban, ahogy egymás szemébe néztek, akkorát dobbant a szívük, hogy talán még héthatáron túl is meghallották.

Nyomban tudták, hogy ők egymást keresik.Nagy volt a boldogságuk, hogy egymásra találtak. Többé el sem hagyták egymást.Eggyé lettek.

-Most hol van a te virágpárod?- tudakoltam tőle.

-Hát nem látod? Itt van mellettem, ezer ággal fonódunk egymásba. Bennünket már soha, senki szét nem tud választani. Ha már nem tetszünk neked, együtt fogsz bennünket kidobni -mondta Vadvirág, és a szeme kicsit fágyolos lett…

-No jól esett a tea? – szólalt meg kisidő múlva.

-Nagyon finom volt. Felüdített a tea is, és a történeted is.Már nincs kedvem tovább javítani…