Téli álom

2007 december 13. | Szerző: kisiren |

 Sétálok a kertben, figyelem a decemberi világot. A télnek nyomát sem látom, csak a csend emlékeztet rá. Ráadásul a napokban megenyhült idő, és a sok eső hatására egészen tavaszias lett az időjárás.A fákon , bokrokon elkezdtek duzzadni a rügyek, ami egy erős lehűlés hatására könnyen megfagyhat.

Ilyenkor a fák, bokrok is téli álmot alszanak, de ők ezt állva teszik.Sehol egy teremtett lélek, csak az orgonabokron csemegézget egy pár sárgamellényes cinke,és egy apró ökörszem. Halkan csicserékelnek, megbeszélik a fontos dolgaikat.

Valahonnan vékony kis hangocskát hallok. Felfigyelek a beszélgetésre:

-Anyuska már reggel van,fel kell kelni? -kérdezi az álmos hang. -Pszt! csöndesen, ne ébreszd fel a testvérkéidet! Messze még az ébredés-feleli Orgonamama az Ágacskájának.- Aludj kicsikém tovább!- bíztatja. -De én olyan jó bizsergést érzek a testemben, mintha tavaszodna. -Becsapott az időjárás bennünket, nincs még itt a reggel, csak aludj tovább szépen! – kérleli Ágacskát Mamuskája.Ő szót fogad,megigazítja levegő-párnácskáját, paplankáját, majd anyja felé fordulva lehunyja szemét, és alszik tovább.

Látják ezt a kis madárkák , ők is csendesebben beszélgetnek egymással.Tovább töprengenek a feketesapkás kis cinegék…Keressenek-e még kiscipőt maguknak, vagy már nem lesz rá szükségük?- ez a nagy gondjuk…