“Fehér varázs:hóhullás,
havat hoz a Mikulás,
havat hoz,vagy sarat hoz,
fő, hogy ajándékot hoz.
A gyerekek körülállják,
szót se szólnak, úgy csodálják…”
/Bornemisza Endre/
A következő eset még akkor rörtént, amikor télen általában nagy hó esett, és a gyerekek vidáman élvezhették annak örömeit….
Juliék már lázban égtek, hiszen ma jön a gyerekek kedvence, a Mikulás.Egész délelőtt izgatottan súgtak-búgtak,már nem lehetett velük bírni.Az izgalomban egyszer csak azt látják, hogy nagy pelyhekben hull a hó.Egyre csak szaporázza, olyan, mintha kiszakadt volna az ég dunnája.Pillanatok alatt vakító fehér takaró borult házra, fára, kertre, mindenre…Csak esett.esett,a hó vastagsága pedig egyre gyarapodott.
Ebben a csodálatos téli hangulatban érkezett meg hozzájuk a jó öreg Mikulás, akit dallal, verssel köszöntöttek,ő pedig ajádékkal kedveskedett a nekik.
A vendégség után Juliék esze már a szánkózáson járt.Iskola után a domboldalra vették az irányt.Kicsik és nagyok mind ott voltak,csakúgy zengett nevetésüktől a domboldal.Egyszerre öten, hatan is felültek a szánkóra, és mire az leért az aljba, már csak a kormányos volt rajta, a többi útközben lerepült,nagyokat sikongatva.Ezt a játékot roppant élvezték Juliék.Ilyenkor általában a fiúk kormányoztak, ebben ők nagyon ügyesek voltak, és jó volt a lábtechnikájuk is.Lesiklás közben keresték a jó nagy buckákat, mert arról lehetett jó nagyokat röpülni, és pottyanni a hóba.
Nagyon élvezték a szánkózást. A téli táj gyönyörű volt, a hangulat remek.Zengett a domboldal a gyerekkacajtól, ricsajtól.Mondták is: “De szép ajándékot hozott a Mikulás nekünk!”
Az esti harangszó vacsorára hívta őket.Sajnos abba kellett hagyni a kellemes szórakozást,játszást.Otthon még a csizmát kikészítették az ablakba, majd nyugovóra tértek.A friss levegőtől,a sok mozgástól hamar álomföldre utaztak.
Reggel örömmel tapasztalták, hogy ittjárt a Mikulás.Juli kinézett az ablakból, látja az udvaron álló szánkót,az huncutul rákacsint, mintha azt mondaná: “Siess haza az iskolából! Vár bennünket ma is a szánkózás,a röpülés, a domboldal, a nevetés.” Ettől Julinak máris jókedve kerekedik, és alig várja, hogy délután legyen…