2007 december 30. | Szerző: kisiren
Ballag már
Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve…
Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
/Kányádi Sándor/
MINDENKINEK
ÖRÖMÖKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
Az új évben kívánok mindannyiunknak egy csipetnyivel több békességet, türelmet,
nyugalmat, jóindulatot, több boldog pillanatot, ami simogatja lelkünket.
Újévi köszöntő
Esztendő, esztendő,
Édes új esztendő,
Szépből, jóból benned
Legyen elegendő!
Benedek Elek
2007 december 23. | Szerző: kisiren
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
/Ady Endre: Az Úr érkezése/
2007 december 21. | Szerző: kisiren
SZÉP KARÁCSONY
/részlet/
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
Minden szívet átitat.
/Dsida Jenő/
Mindenki karácsonyfája alatt kívánom, hogy valamennyien találjuk meg a következő ajándékokat:
örömöt, jóságot, szeretetet, békét, nyugalmat, tiszteletet, együttérzést, erőt, egészséget, lelki gazdagságot, jókedvet, fényt, meleget,
hogy az év minden napján jusson ezekből mindannyiunknak egy-egy morzsa,amitől jobbak, megértőbbek, és emberibbek leszünk.
“Az idő is későre jár,
a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába.
Legalább ti jó emberek,
fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll,
ha betér az égi Király.”
/Szállást keres a szentcsalád kezdetű énekből/
Karácsonyi történet
2007 december 19. | Szerző: kisiren
Angyalka járt közöttünk…
Jutka és Jocó testvérek, ott laknak a faluszéli házikóban nagymamájukkal.Szüleik évekkel ezelőtt munkanélküliek lettek, majd elmentek a fővárosba, itthagyva a gyerekeket a nagymamára, ők pedig azóta élik a hajléktalanok életét,nem törődve szülői kötelességükkel.
A nagymama idős, beteges asszony, kevéske nyugdíjából és némi segélyből nevelgeti az unokákat.Eddig is nehéz volt az életük, de a tél még több gondot jelent számukra.Tüzelőjük fogytán, de ennivalóra is egyre kevesebb pénz jut.Pedig a nagyi beoszt minden fillért, de a semmit már ő sem tudja…
Így aztán karácsony közeledtével a gyerekek még gondolni sem mernek ajándékra, csendesen, szerényen meghúzzák magukat, várva valamiféle csodára.
A napokban fogalmazást írtak Jutkáék az ünneppel kapcsolatban, a címe “Karácsonyi kívánság” volt. A kislány sokáig töprengett, mit is írjon, hiszen vágya, álma volna neki, de tudja, hogy azok most teljesíthetetlenek.Így aztán a legfontosabbat kívánja, azt, hogy nagymamája legyen egészséges, tudja őket felnevelni, legyen tüzelőjük, amivel meleget varázsolhatnak piciny otthonukba.Utolsó kívánsága, hogy szüleik jöjjenek vissza hozzájuk, és legyen úgy minden, mint régen volt.
A tanító néni olvassa a fogalmazást, elszorul a szíve. – Milyen értelmes, okos kislány ez a Jutka. Mennyire más sorsot érdemelne! -gondolja magában, és már azon töpreng, hogyan lehetne segíteni rajtuk.
Majd megérkezik a várva várt ünnep.Reggel nagyanyó kilép az ajtón, és csodát lát. -Gyertek csak gyerekeim !- kiáltja -Angyalka járt nálunk! –
A gyerekek nézik az ajtó elé tett ajándékokat: egy szaloncukorral díszített karácsonyfát, egy zsák tüzelőt,és sok-sok csomagban használt ruha, cipő, játék, könyv, ennivaló.
– Ezt mind mi kaptuk, a miénk? -kérdi a kis Jocó csodálkozva nagyitól.A mamára néz, aki fátyolos tekintetét elfordítja, ne lássák pergő könnyeit unokái. -Sírsz nagyi? -kérdi tőle Jocó. -Igen. A boldogságtól – feleli. Majd pillanatokon belül befűt , és a kellemes meleg átjárja a hideg, zord falakat, de leginkább átjárja az ottlakók szívét, lelkét…
Az iskolai szünet után a gyerekek nem győzik mesélni a tanító néninek, mi mindent kaptak ajándékba. Jutka is mesél, mesél boldogan.A tanító néni hallgatja, majd halkan megjegyzi. – Milyen jó, hogy közöttünk is élnek még jóságos angyalok…
Teázás közben…
2007 december 18. | Szerző: kisiren
– Finom a tea, amit kortyolsz? – kérdezi tőlem Vadvirág. – Igen, nagyon ízlik, jól átmelegít ebben a hidegben – felelem neki. – Milyen napod volt ma? -faggat tovább. -Nagyon kellemes.Tudod vannak napok az életünkben, amelyek egy-egy fontos esményt, szép élményt vagy emléket idéznek fel bennünk. Nekem ilyen a mai napom is.Valamikor találkoztunk valakivel, vagy olyan cselekedettel, döntéssel segített nekünk, amire nagyon jó visszagondolni.A szó legnemesebb értelmében Emberek voltak, akként cselekedtek, vagy tették a dolgukat.Ők azok, akik nemes jellemükkel formáltak, formálnak bennünket is, példát mutatva emberi tartásból.
– Sok ilyen ember él, vagy élt körülötted? -érdeklődik tovább Virág.- Sajnos nem. Pedig az élet mennyivel szebb lehetne, ha a jóindulat, nemes emberi egyszerűség hatná át mindennapi cselekedeteinket. Nem csak karácsony táján… – Ezen aztán ő is eltöpreng…Én pedig tovább élvezem a tea kellemes ízét, melegét,…és a szép emlékeimet…
Hangulatkeresés
2007 december 17. | Szerző: kisiren
Hetek óta ki sem mozdultam a közvetlen környezetemből-ennek objektív akadálya volt-, ma végre aztán kicsit elmentünk megnézni, milyen az idei nagyvárosi karácsonyi hangulat. Valahogy úgy tűnt, olyan, mint máskor.Az emberek éppúgy intézik ügyes-bajos dolgaikat, mint egyéb hétköznapokon.Sehol nem láttam tolongást, inkább csak nézelődik mindenki vásárlás helyett. Hiányzik a hó, a tél varázsa is.De abban bízom, hogy az ünnepnapok közeledtével eljön az a felemelő érzés, amire mindannyian várunk, és meghitt, szép lesz az ünnep.
Aztán már az újévre gondolva vettem koncertjegyet,sikerült még az utolsókat megcsípni, hátha el tudunk menni, élvezni egy kicsit a jó zenét.Ennek igazán örülök, mert a zene megnyugtat, felemel, elvarázsol.Szóval nagyon jó minden bajra.
Este volt, mire hazajöttem.Itthon telefonhívás várt: egyik hallgatóm keresett, a szerdai óráról kéredzkedett, no meg érdeklődött, hogy kijavítottam-e a zh-kat, milyenek az eredmények, majd beszélgetés közben egyszer csak elsírta magát. Kiderült, hogy meghalt tegnap a papája, és ezért utazik haza.Nagyon elszomorított ez a hír. Kedves, tettrekész hallgató, jól összefogja a csoprtjukat.A tragédiája nagyon megérintett, mert az én édesapám is közvetlen karácsony előtt halt meg hírtelen, és én is diák voltam még. – Mennyi sorscsapás ér bennünket az életünk során, de szerencsére mindig segít valaki, vagy valami a talpraállásban…Ilyen többek között a zene is…Mert az is gyógyít…
Vadvirág mesél
2007 december 15. | Szerző: kisiren
-Figyellek,ahogy dolgozol.Látom rajtad, hogy kezdesz fáradni, mert egyre többet nézel az ablakon kifelé, mintha valahová messze szeretnél szállni.Jól látom?
-Igen, egyre jobban fáraszt ez a sok matek zh javítása.
-Nem akarsz kicsit pihenni? Ha jól láttam, még nem is teáztál, pedig egy finom, meleg tea, amit szoktál fogyasztani biztosan jót tenne.Közben én mesélnék neked, akarod?
-Hát persze! Mindig élvezettel hallgatlak, és legalább gondolatban barangolhatunk egy kicsit a kedvenc rétemen. Mesélj csak, figyelek rád!
-Tudod, amikor megszülettem a messzi vadvirágos réten, az én örzőtündérem egy varázslatot csinált: a szívem felét elcserélte egy korábban született kisfiú szívének a felével, ezáltal minket lélektestvérekké varázsolt, ami azt jelentette, hogy mi egy lélek vagyunk, bennünket egymásnak teremtettek. Így aztán amikor én már nagy viráglány lettem, a fiúk hiába próbáltak körülöttem legyeskedni, nem érintettek meg.Tudtam, hogy az én páromat meg kell találnom, mert csak akkor lehetek igazán boldog.Meg is kérdeztem Virágmamától, hogy ugyan én ezt honnan fogom majd tudni, de ő csak bíztatott: -Ne félj, kicsikém, megtudod majd, mert akkorát dobban a szíved, hogy azt hiszed, kiugrik a helyéről örömödben.
Ebben az időben egy fiú is lelkesen kereste, kutatta párját. Szemrevaló legény volt, tettszett a lányoknak, körülzsongták, de ő ellenállt nekik, mert biztosan tudta, valaki vár reá. Felkerekedett hát, és elindult az ő mátkáját megkeresni.Már három napja vándorolt, amikor nagyon elfáradt.Lepihent egy patak partján, hogy aludjon egy keveset. Egyszer csak kellemes dallam ütötte meg a fülét, majd közeledő lépteket hallott. Felkelt hát, hogy megnézze, ki énekel ilyen kedvesen. Hát látja, hogy egy Kisvirág jött a patakhoz vízért. Megszólította a viráglányt, és abban a pillanatban, ahogy egymás szemébe néztek, akkorát dobbant a szívük, hogy talán még héthatáron túl is meghallották.
Nyomban tudták, hogy ők egymást keresik.Nagy volt a boldogságuk, hogy egymásra találtak. Többé el sem hagyták egymást.Eggyé lettek.
-Most hol van a te virágpárod?- tudakoltam tőle.
-Hát nem látod? Itt van mellettem, ezer ággal fonódunk egymásba. Bennünket már soha, senki szét nem tud választani. Ha már nem tetszünk neked, együtt fogsz bennünket kidobni -mondta Vadvirág, és a szeme kicsit fágyolos lett…
-No jól esett a tea? – szólalt meg kisidő múlva.
-Nagyon finom volt. Felüdített a tea is, és a történeted is.Már nincs kedvem tovább javítani…
Téli álom
2007 december 13. | Szerző: kisiren
Sétálok a kertben, figyelem a decemberi világot. A télnek nyomát sem látom, csak a csend emlékeztet rá. Ráadásul a napokban megenyhült idő, és a sok eső hatására egészen tavaszias lett az időjárás.A fákon , bokrokon elkezdtek duzzadni a rügyek, ami egy erős lehűlés hatására könnyen megfagyhat.
Ilyenkor a fák, bokrok is téli álmot alszanak, de ők ezt állva teszik.Sehol egy teremtett lélek, csak az orgonabokron csemegézget egy pár sárgamellényes cinke,és egy apró ökörszem. Halkan csicserékelnek, megbeszélik a fontos dolgaikat.
Valahonnan vékony kis hangocskát hallok. Felfigyelek a beszélgetésre:
-Anyuska már reggel van,fel kell kelni? -kérdezi az álmos hang. -Pszt! csöndesen, ne ébreszd fel a testvérkéidet! Messze még az ébredés-feleli Orgonamama az Ágacskájának.- Aludj kicsikém tovább!- bíztatja. -De én olyan jó bizsergést érzek a testemben, mintha tavaszodna. -Becsapott az időjárás bennünket, nincs még itt a reggel, csak aludj tovább szépen! – kérleli Ágacskát Mamuskája.Ő szót fogad,megigazítja levegő-párnácskáját, paplankáját, majd anyja felé fordulva lehunyja szemét, és alszik tovább.
Látják ezt a kis madárkák , ők is csendesebben beszélgetnek egymással.Tovább töprengenek a feketesapkás kis cinegék…Keressenek-e még kiscipőt maguknak, vagy már nem lesz rá szükségük?- ez a nagy gondjuk…
Kávézás
2007 december 9. | Szerző: kisiren
Ülök a kávém mellett, és elmélkedek…Nagyon szeretem ezt a hangulatot, ahogy a porcelán finom hangja muzsikál, a kiskanalak táncolnak, pörögnek,megforgatva a habos kávét…Én pedig élvezem annak kellemes ízét, zamatát…
Közben nézem a gyertya lángját, mely világosságot, meleget, fényt áraszt környezetében…Milyen jó lenne, ha mindennapjaink kérdéseire is ilyen világos választ adna valaki. Hányszor vagyunk úgy, hogy történik velünk valami, csak éppen a magyarázatát nem tudjuk.Ilyenkor irigylem a hívő embereket, akiknek vallásuk segítséget nyújt.
Vadvirág
2007 december 31. | Szerző: kisiren
Megemlékezés
Legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született.
Magyar vagyok
/részlet/
Magyar vagyok.Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga.Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
/ Petőfi Sándor /
Oldal ajánlása emailben
X