vadvirág

2007 november 29. | Szerző: kisiren |

Gergő

Három hajléktalan álldogál az egyik borozó környékén,alkalomra várnak,hátha megsajnálja őket valaki,és kapnak pár forintot.Egy idősebb úr,két fiatal.Külsejük ápolatlan,elhanyagolt,piszkos.Az idősödő úr valamikor hivatalnok volt,majd elvált,és azóta a lejtőn csak lefelé csúszott.A fiatalok szakmunkások voltak,már régen munkanélküliek.Házaspár,egy gyermekük van,Gergő.

Gergővel úgy ismerkedtem meg,hogy két évvel ezelőtt megkért az egyik kolléganőm,helyettesítsem már lyukasóráimban,mert elutazik.Az új osztályban hamar felfigyeltem az órákon egy nagyon jó logikájú,gyors észjárású kisfiúra.Ő volt Gergő.Minden szünetben odajött hozzám,lekísért a saját osztályomba,közben csicsergett ,mindenről szót ejtettünk.Így sok dolgot megtudtam róla.Mesélte, hogy egyedüli gyermek,a nagymama neveli-de a szüleieről nem beszélt.

Később aztán többször is összefutottunk iskolába menet,így látásból megismertem a szülőket is.A papa egy átlagos fiatalember,de a mama nagyon helyes lány lehetett-elárulta különleges frizurája,ruházata,tartása.Mindez már a múltté.Szinte mindig ittasan kísérték az iskolába a gyereket.

Már régen nem találkoztunk,most láttam őket a kocsiból,ahogy órára mentem,és a kereszteződésben megkellett állnom.Megdöbbentett a látványuk.Nagyon mélyre csúsztak.

Aztán mit tesz a véletlen!Délután ahogy megyek a parkolóba,Gergő jön velem szembe.Már messziről mosolyog,csicseregve mesél,mi minden történt vele.Már ötödikes,továbbra is sok barátja van,minden érdekli,és persze alig várja a Mikulást,a Karácsonyt…a szeretet ünnepét.

Ahogy nézem ezt a kultúrált,nagyon intelligens,okos gyereket,a szülők jutnak eszembe…Micsoda ellentéteik egymásnak!

Remélem,hogy nagymamája sokáig fog élni,fel tudja majd nevelni,a tanárai között pedig mindig lesznek olyanok,akik szorosan fogják majd a kezét,nem engedik,hogy lesüllyedjen abba az ingoványos mocsárba,ahová szülei kerültek…Így legyen…