vadvirág

2007 november 23. | Szerző: kisiren |

 Az a huncut “k”betű

Johannka szeptembertől iskolás,nagy dolog ez az ő életében.És mi mindent megtanult már azóta!A legfontosabb,hogy rájött az olvasás varázslatos ízére,a betűk szép formálására.Csak az a huncut “k”betű,az fogott ki egy kicsit rajta.

Az órát Vera néni,mint mindig,játékkal kezdte.-Na, gyerekek,”Mit visz a hajó k betűvel?”-Nekem rögtön eszembe jutott a kutya szó,mert kedvenc állatom,így én felszállhattam a hajóra,de a padtársam,Pisti nem tudott ilyen szót,ezért súgtam neki.hogy kakas.És persze Vivinek is súgtam,hogy kecske,mert hírtelen neki sem jutott eszébe.Ő a legjobb barátom,a szünetekben is állandóan együtt játszunk.

A játék után Vera néni bemutatta a táblán sokszor az új betű írását- jó nagyban,akkor egyszerűnek tűnt,de az írásakor az a félcsokor nem is volt olyan könnyű.-Nem baj gyerekek-mondta  tanító néni-majd meglátjátok,minél többet gyakoroljátok,annál könnyebb lesz alakítani.

Este magam mellé tettem Szilajt,a kedvenc lovamat, és elkezdtem gyakorolni…Ahogy írtam a betűket,egyre szebb lett a k betűm.Vera néni mindig azt mondja,hogy gyöngybetűket írjunk,és mint a gyöngyöt fűzzük a cérnára,úgy kapcsoljuk egymáshoz  a betűket is.

Apa odajött hozzám,megnézi az írásom,és azt mondta:-Hannika,de szépen írtál. -Én pedig tudom,hogy ez a varázskezemnek,varázsceruzámnak köszönhetem,-ahogy tanító néni szokta mondani…