Vadvirág mesél…

2007 november 20. | Szerző: kisiren |

 Reggelizés közben gondolataim messze szállnak…Hiányzik a csevegés,a szó. A vázában lévő szárazvirág csokorban megérezte ezt kedvenc vadvirágom,mert barátságosan megszólít:

-Látom, szereted a gyógyító mézet.Elmeséljem a titkát?

-Meséld!-kérem,és már kezdi is.

-Ott,ahol én éltem a hegyek közötti erdei réten,ezerféle vadvirág élt.

Mindegyiknek gyógyító ereje van,mindegyik más-más bajra,betegségre hatásos.Különbözünk egymástól szín-, illat-, és gyógyhatásban.Valamennyi egyedi, különleges,szépséges és természetes.Tudják ezt a zümmögő méhek is.Messziről csalogatjuk őket színünkkel,illatunkkal.Örömmel keresnek fel minket,boldog táncot járva repülnek virágról virágra.Közben apró lábukra rátapad a virágpor, beporoznak bennünket,a többi virágport pedig a lábacskájukon lévő kosárkába dörzsölik.Ha a kosárka megtelt,már röpülnek is vele haza a kaptárhoz,hogy kiürítsék.Aztán máris indulnak a következő gyűjtőútra,hogy az anyakirálynő elégedett legyen velük.

Mivel sokféle virágról gyűjtik össze a port,az abból készült finom méz is sokféle gyógyhatást tartalmaz.Ezért ilyen kellemes az íze,zamata,illata,hatása.

Sokszor kértük a méheket,ne menjenek tovább,maradjanak még nálunk kicsit játszani,de nem lehetett.Az anyakirálynő szigorú rendet tart:szervezetten,szorgalmasan kell egész nyáron át gyűjtögetniük,hordaniuk a tele kosárkát.

Ránézek az aranyló mézre…fülemben szinte hallom a méhek duruzsolását. Remek munkát végeztek ezek a fürge kis állatkák.A méz íze most még sokkal finomabbnak tűnik…Milyen érdekesen van a mi világunk megteremtve…Mennyi apró csoda van körülöttünk…