vadvirág

2007 november 7. | Szerző: kisiren |

 Tűnődéseim

Reggelre leesett az első hó!Pihe-puha takaró borította a tájat,öröm volt nézni.Aztán ragyogóan kisütött a nap,olyan volt,mintha sok-sok apró kristálygyöngy gurult volna szét mindenre.Gyönyörű bemutatkozása volt a télnek,reméljük,lesz folytatása is.Jó volna élvezni ennek a csodálatos évszaknak az örömeit újra.Aztán mire az óráimat letudtam,már csak  locs-pocs maradt belőle.A szépséges fehér hóból fekete-barna víztócsák maradtak..

Szóval örömmel indult a nap,aztán folytatódott a Zh. írásával,és amíg a hallgatók dolgoztak,nekem volt időm eltűnődni sok szép élményemen,ami ideköt.Mostanában azt veszem észre,hogy belépve az iskolába,rentgeteg emlék idéződik fel bennem.

Ebben a teremben a matektanárom alakja jelenik meg előttem,emlékezve az óráira, majd arra,amikor már együtt készítettük fel a hallgatókat a gyakorlatokra.Aztán arra, mikor a tanszékre hívott magához tanítani-hányszor győzködött,érvelt a döntésem ellen,mondván,hogy ő jót akar nekem.Tudom,tudtam akkor is Tanár Úr!

Aztán gondolataim átröppennek a szomszédos anyanyelvi terembe,ahol az irodalom szertetét kaptam útravalóul.Sose feledem Tanár Úr József A.:Altató c. versének,vagy Móricz Zs.:A nehéz négykrajcáros c. szövegének elemzését-ma is emlékszem minden szavára.És a hallgatók közös előkészítésére.Sok jó tanácsot kaptam ,ami mindig fülembe csengett,segített édesanyanyelvünk megszerettetésében…

És a többiek-akiknek huncut mosolyuk,derűs jókedvük,viccelődésük,ugratásaik, mindig jókedvre derítettek bennünket.Hányszor csevegtünk hosszasan az ebédlőben, vagy a folyosón összetalálkozva.Mindig volt időnk egymásra,a tréfálkozásra. Tűnődöm…-Hová lett ez a hangulat,hová lettek ezek a vidám emberek?

De örülök,hogy nekem ilyen Mestereim,Kollégáim voltak,akikre jó visszagondolni, ma is erőt sugároznak felém…