vadvirág

2007 október 25. | Szerző: kisiren |

 “A zene az kell…”

Ma igazi esős, őszi nap van,ezért olyan dolgot csinálok,ami kicsit feldob.Ma nincs órám,nem megyek sehová,elhatároztam,hogy almát aszalok.Egyrészt nagyon kellemes az illata,másrészt felfűzöm,szép dísz lesz belőle.Közben persze zenét hallgatok,ettől mindig jó hangulatom lesz.

Vivaldit hallgatok,és közben arra gondolok,hogy anyanyelvórákon de sokszor meghallgatuk a gyerekekkel,velük is megszerettetem.De eszembe jut egy másik szép emlék is e zene kapcsán.

Tavaly nőnapra kaptam a családomtól koncertjegyet,mely a Parlamentbe szólt.Március 12-én volt a hangverseny,emlékszem ez egy pénteki nap volt.Letudtam az óráimat délelőtt,és már indultam is a fővárosba.A kezdés előtt kedvünkre nézelődhettünk az épületben.Ez a hely mindig megfog,csodálattal tölt el,rabul ejt.De amit akor átéltem,azt sosem fogom elfelejteni.

A kupolacsarnokban csendült fel Vivaldi zenéje Szenthelyi Miklós vezényletével. Balra tőlünk a szent korona és a jelképek,közben szólt ez a csodálatos zene,és mindez az ország legszebb házában-leírhatatlan,felemelő érzés volt.Ettől magasztosabbat kívánni sem lehet.Apró csodák,mely szebbé teszik életünket, bennünket pedig lelkileg gazdagabbakká.

Most már nem is bánom,hogy esik az eső…szüksége van rá a természetnek.