vadvirag

2007 október 21. | Szerző: kisiren |

 Találkozás

Ment, mendegélt míg el nem fáradt. Ekkor keresett egy forrást,ahol ivott és leült megpihenni.Elszunnyadt. Arra ébredt, hogy egy Tündér simogatja.-Ki vagy Te, és hová indultál?- faggatta.Vadvirág elmesélte neki, hogy mi a vágya.Közben észrevette, hogy megsérült a Tündér szárnya, vérzik.Tudta, hogy benne olyan nedvek keringenek, ami azt meggyógyítja, ezért leszakított magáról egy ágat,és bedörzsölte vele a sebet.Az nyomban meggyógyult.Látva ezt, a Tündér megköszönte,és megígérte, hogy segít neki, csak menjen tovább,és a legközelebbi kis faluban kopogtasson be a falu közepén álló házba.

Így is tett.Tovább ment, és az erdők között egy mély völgyben,mint egy teknőben  rátalált egy mesébeillő kicsiny falucskára.Megkereste a falu közepén fekvő házikót,bekopogtatott. Itt már nagy volt a sürgés-forgás: kisgyermek születését várták.Vadvirágot ismerősként köszöntötték, hellyel kínálták, enni-innivalóval megkínálták, majd lefektették.

Másnap délfelé arra ébredt, hogy sokan állnak körülötte és mosolyognak rá.-Nőjj nagyra kicsilány-mondták neki-, legyél olyan, mint a virágszál!-Ekkor értette meg, hogy varázslat történt vele, a Tündér betartotta ígéretét.

Amikor új élete elkezdődött, már nyárutó, őszelő volt.Az őszirózsák még javában pompáztak a kiskertekben, de a fecskefészkek lakói már a messzi útról beszélgettek.

Hát így kezdődött ennek a kicslánynak a története, valahol messze északon, a nagy hegyek között, ahol nagyon szorgos, jó emberek éltek.Itt várt rá sok-sok öröm,de néha a bánat is megérintette.