vadvirág
2007 október 28. | Szerző: kisiren
Mese az színes levelekről
Sétálok a kedvenc fáim alatt,figyelem a leveleket,amint zizegve,keringőzve hullanak a fákról,utolsó táncukat járva…Egyszer csak a vállamra repül egy levél,melyen a következő történet volt olvasható:
Élt a park közepén egy óriás vadgesztenyefa.Terebélyes termetével messziről felhívta magára az arrajárók figyelmét.Tavasszal a természet őt öltöztette a legszebb új ruhába,nyáron kellemes árnyékot kínált az arra sétálóknak,iskolás gyerekeknek jó volt alatta játszani,megpihenni.Ősszel, mikor kicsit már fáradt volt, aludni készült,testében a nedvkeringést lelassította,levelei színesedni kezdtek,majd mielőtt lehullottak,gyönyörű színekben pompáztak.
Így volt ez most is.Az egyik kis ágon három levél lakott:egy vörös,egy barna,és egy sárga.Hármójuk közül a vörös volt legszebb,de a legkevélyebb is.Mindig többre vágyott a többinél.-Majd meglátjátok,hogy engem nem a szél visz el,hanem értem eljönnek,és sokáig fogok élni,nem úgy,mint ti.Jó sorom lesz,gazdag emberek között. -Legyen szerencséd-hagyták rá a testvérei,de nem hittek neki.
Egyik napon hatalmas szélvihar kerekedett.Tépte,hajlította a fák ágait,hullott a sok levél a földre.Megrázta jól a gesztenyefát is,és a három levelet egyszerre sodorta le róla.Utoljára még alaposan megtáncoltatva őket,majd lehullottak.A barna és a sárga megkapaszkodott egy bokor aljába,de a vörös levél,a legkecsesebb a pocsolyába esett.Testvérei hallották,amint sírt-rítt,segítségért könyörgött,de hiába.
Sietős emberek jöttek arra,rátapostak,sárba tiporták,darabokra tépték.A másik kettő azonban megmenekült.Az avar alól egy kis sün éppen akkor bújt elő,mert télére még vastagabb takarót készített magának,és ahogy meghempergőzött,felszúrta tüskéire a sárga levelet is,majd gyorsan visszabújt téli álmot aludni .
Másnap iskolás gyerekek jöttek a parkba,színes leveleket,gesztenyét gyűjtöttek, közben megfigyelték,hogy mennyit változott a természet az őszi sétájuk óta.Sokkal csendesebb lett,nem énekelnek a madarak,elbújtak az állatok,készülnek ők is a télre,akárcsak a fák,bokrok.Ekkor vette észre az egyik kislány,Hanna a barna levelet a bokor aljában.-No ebből a szép levélből macis képet készítek-gondolta,és már tette is a többihez.
Visszatérve az iskolába,elkészítette a remekművet.A tanító néninek is tetszett,megdicsérte ügyes kis munkáját.Otthon a szobája falára került,még sokáig emlákezteti majd a szép,őszi sétéra.
Hát ezt az üzenetet olvastam le a levélről,melyet az öreg,kedves gesztenyefa küldött…
Tóth Bálint:Vadgesztenye-csalogató
Bújj ki tüskés kabátodból,
szép vadgesztenye!
Tükrös fényed olyan barna,
mint anyám szeme.
Tükrös fényed olyan barna,
mint húgom haja.
Bújj ki,s akkor velem alhatsz
egész éjszaka.
vadvirág
2007 október 26. | Szerző: kisiren
Búcsútánc
Gyönyörű idő van ma, kellemes ez a kései napsütés.Szeretek ilyenkor a szabadban lenni,figyelni az őszi természet minden rezdülését.
De nem csak én vagyok így, mert nagyon sok bogár is kirajzott,ők is örülnek a melegnek.Egy-két virág még virít, őket nézem,amikor odaszáll hozzájuk két pillangó. Nagyon szép pávaszemes lepkék.Olyanok,mint a pajkos gyerekek.Kergetik ,majd megérintik egymást,aztán a fürgébb tovaszáll.A másik utána.Ezt a játákot játszák el sokszor.Ha sikerül, még közben a virágot is érintik.Látszik rajtuk,hogy örülnek egymásnak.Mozgásuk a táncosokéhoz hasonlít:kecses,szép.Mintha búcsútáncot járnának.Búcsúznak egymástól,és az ősztől.
Lenyűgözött a látványuk,és eltünődtem…Mennyi apró csoda van körülöttünk a természetben,ha észrevesszük…
vadvirág
2007 október 25. | Szerző: kisiren
“A zene az kell…”
Ma igazi esős, őszi nap van,ezért olyan dolgot csinálok,ami kicsit feldob.Ma nincs órám,nem megyek sehová,elhatároztam,hogy almát aszalok.Egyrészt nagyon kellemes az illata,másrészt felfűzöm,szép dísz lesz belőle.Közben persze zenét hallgatok,ettől mindig jó hangulatom lesz.
Vivaldit hallgatok,és közben arra gondolok,hogy anyanyelvórákon de sokszor meghallgatuk a gyerekekkel,velük is megszerettetem.De eszembe jut egy másik szép emlék is e zene kapcsán.
Tavaly nőnapra kaptam a családomtól koncertjegyet,mely a Parlamentbe szólt.Március 12-én volt a hangverseny,emlékszem ez egy pénteki nap volt.Letudtam az óráimat délelőtt,és már indultam is a fővárosba.A kezdés előtt kedvünkre nézelődhettünk az épületben.Ez a hely mindig megfog,csodálattal tölt el,rabul ejt.De amit akor átéltem,azt sosem fogom elfelejteni.
A kupolacsarnokban csendült fel Vivaldi zenéje Szenthelyi Miklós vezényletével. Balra tőlünk a szent korona és a jelképek,közben szólt ez a csodálatos zene,és mindez az ország legszebb házában-leírhatatlan,felemelő érzés volt.Ettől magasztosabbat kívánni sem lehet.Apró csodák,mely szebbé teszik életünket, bennünket pedig lelkileg gazdagabbakká.
Most már nem is bánom,hogy esik az eső…szüksége van rá a természetnek.
vadvirág
2007 október 24. | Szerző: kisiren
Élettöredék
Pár napja ért a következő élmény,de azóta sokszor eszembe jut,eltünődöm rajta.
Az egyik nagyváros parkjában ülök, várok valakit.Kellemes,langyos őszi idő van,érdemes gyönyörködni a pompás őszi természetben.Egyszer csak odajön hozzám egy idős házaspár, letelepednek mellém.
Nézem őket.Az anyóka törékeny,finom teremtés.Ősz haja kis kontyba feltűzve,de látszik,hogy gondos kezek különleges,szép munkája.Szelíd, jóságos tekintetével édesanyámat juttatja eszembe.Mindketten egyszerűen de ízlélsesen vannak öltözve. Leülnek.Mamuska papírzacskót vesz elő, és máris etetni kezdi az odaröppenő galambokat.Apró, finom keze szaporán jár, közben beszél a madarakhoz,kedveskéimnek szólítja őket.Apóka nézi, mindezt figyelemmel kíséri.
Beszédbe elegyedünk.Mondataikból életöröm, békesség sugárzik.Jó őket hallgatni.Közben a lakoma befejeződik.-Mehetünk?-kérdi apóka.-Igen-hangzik a felelet. Mamóka gondosan rendet csinál maga körül,feláll, majd fürgén felsegíti a párját. Látszik,hogy pár évvel ő a fiatalabb.
Elköszönünk egymástól.Én jó egészséget,további szép napokat kívánok nekik.-Minden jót aranyoskám,Isten áldja!-hangzik a szép válasz,majd elindulnak egymásba karolva.
Szép pár lehetett valamikor-tűnődöm.Ahogy az őszi napsütésben lassan elmennek,a nap fénye, mintha ősz hajukba aranyszálakat fonna.Olyan érzésem van,hogy ők is melegséget, fényt sugároznak a környezetükben.Én is kaptam tőlük valamit.A lelkem gazdagabb lett-egy nagyon kedves élménnyel.
Közben egy galambpár itt téblábol a pad körül, a többi már tovaszállt.Nézem a távolodó párt.Olyanok,mint ez a mai őszi ragyogás-SZÉPEK.Olyanok,mint mellettem ez a galambpár:szelídek kedvesek…
vadvirág
2007 október 23. | Szerző: kisiren
Tündérsziget
Régen volt, nagyon régen,amikor beleegyeztem, hogy elköltözzünk a Tündérszigetre.Ennek szomorú előzménye volt…A legtöbb bajra a környezetváltozást javasolják, hát én is kipróbáltam.
Ez a paradicsomi hely távol volt falvaktól, városoktól.A bejáratot szigorú őr védelmezte:csak kellő egészségügyi fertőtlenítés után lehetett belépni, idegen be sem jöhetett.Ezen a szigeten rentgeteg aranyló kiskacsát, kiscsirkét keltettek és neveltek. A telepen kacskaringós betonút futott végig a felső kapuig,az út kétoldalát hatalmas jegenyenyárfák szegélyezték.Ahogy haladtunk az úton fölfelé, mindenütt hófehér házacskák helyezkedtek el.Ott nevelték bizonyos ideig az apró jószágokat.Az út elágazásainál, és a lakásunk körül mindenütt rózsaliget pompázott.Ezeket a gyönyörű rózsákat egy közeli faluban élő idős tanító úr nemesítette.
A lakásunkkal szemben, a jegenyesoron túl, egy tó terült el.Idejártunk horgászni,mivel a lakás mögötti kanálisból a vízátemeléssel rengeteg halat is telepítettek a tóba.Persze gyakran megesett velünk, hogy béka akadt a horogra, vagy a kifogott halat a macska csente el,de ezen csak jót nevettünk.Aztán, ha csónakáztunk a tavon, annyi béka szolgáltatta a háttérzenét, hogy a száztagú zenekar sem muzsikált volna jobban.
A lakás mögött kiserdő nyújtozkodott akác és kőrisfákkal.Leírhatatlan finom illat és zsongás lengte át tavasszal.Vadregényes, buja táj volt.
Velünk szemben állt a keltetőház, állandó éjjel-nappali működéssel. Mennyi sok szép lány és fiatalasszony sürgött-forgott ott,különösen amikor többezer aranyló, pelyhes csibe vagy kacsakelés volt.Milyen aranyosan nyüzsögtek, csipogtak. Sokáig tudtunk gyönyörködni bennük.
A telepen ér futott keresztül,két oldalán szomorúfűzfákkal,melyek alját a vizen élő kacsák lecsipegették,mintha sövényvágó ollóval vágták volna le. Nagyon jól mutatott.
Aztán volt az irodával szemben egy terebélyes,öreg,talán százesztendős szomorúfűz,mely lakóhelye volt sok madárnak.A tetejében lakott a gólyacsalád, így messziről láthatta, ha ellenség közeledik.A fa sok-sok odvában pedig százféle madár sürgött-forgott.Reggel, este, amikor megbeszélték a napi eseményeket,zengett csivitelésüktől a park.Nem messze tőlük éltek a lovak, galambok, és még hányféle állat!
A lakásunk körül két eleven, huncut,nagyon éber tacskó vigyázott ránk. Kedvenceink voltak, sok kópéságot csináltak. No és a macskák, galambok, egyebek sokasága..Előfordult, hogy a padról tizenöt aranyos kiscica bújt elő.Tündériek voltak.
Mindemellett még sok állatvendégünk érkezett:Tavasszal,ősszel a sok vonuló madár hosszabb,rövidebb ideig megpihent a tónál.Feketególya, daru,bölömbika,… Télen meglátogattak gyakran minket az őzek, fácánok,nyulak,…Így aztán mindig gyönyörködhettünk valamelyik kedves vendégünkben.
Természetesen igazi vendégeink is állandóan jöttek.Aki meglátta ezt a Tündérszigetet, nem tudott betelni vele.
A csodálatos táj,a gyönyörű természet mesébeill,gyógyító hatása volt,mint a vadvirágnak.Ha nagyon hiányoztak a nagy hegyek,az illatos rét, a susogó patak, akkor felkerekedtünk, és meglátogattuk őket.Még ma is kedvencem az a hely,ahol először sütöttünk a hegyi patakból fogott rákot,halat,ahol a rét vadvirágainak illata először bódított el…kisgyerekként.De szép is volt…
Vadvirág
2007 október 22. | Szerző: kisiren
Életem apró csodái
De régen történt mindez! A mese azóta persze folytatódik.,és mint mindig,a szereplő sok-sok próbatételt állt már ki.
E kíváncsi, érdeklődő kislány egy nagyon boldog, szeretetteljes gyermekkor után lassan felcseperedett.Sorsistene úgy hozta, hogy jó iskolákban, sok jó tanár tanította, fogta a kezét,így célba ért.azt a hivatást gyakorolhatta, amire mindig is vágyott.
Közben újabb ajándékot kapott a Sorstól:egy nagyon kedves, végtelen jó természetű férjet,aki jóban-rosszban mindig mellette állt.De teljesítette a Sors legfőbb vágyát is: többször is anya lehetett.
Vándorútja során találkozott nagyszerű,remek emberekkel,akiknek szeretete, emléke elkíséri egész életen át.
Természetesen az öröm mellett bánat is hullott rá,de mindig volt annyi lelkiereje, hogy felálljon, továbbmenjen az úton.Ilyenkor vette elő kis batyujából az otthonról hozott szeretetpogácsákat, és a korábban megélt áldásokra gondolt.Az mindig erőt adott neki.
Írta:Vadvirág
vadvirag
2007 október 21. | Szerző: kisiren
Találkozás
Ment, mendegélt míg el nem fáradt. Ekkor keresett egy forrást,ahol ivott és leült megpihenni.Elszunnyadt. Arra ébredt, hogy egy Tündér simogatja.-Ki vagy Te, és hová indultál?- faggatta.Vadvirág elmesélte neki, hogy mi a vágya.Közben észrevette, hogy megsérült a Tündér szárnya, vérzik.Tudta, hogy benne olyan nedvek keringenek, ami azt meggyógyítja, ezért leszakított magáról egy ágat,és bedörzsölte vele a sebet.Az nyomban meggyógyult.Látva ezt, a Tündér megköszönte,és megígérte, hogy segít neki, csak menjen tovább,és a legközelebbi kis faluban kopogtasson be a falu közepén álló házba.
Így is tett.Tovább ment, és az erdők között egy mély völgyben,mint egy teknőben rátalált egy mesébeillő kicsiny falucskára.Megkereste a falu közepén fekvő házikót,bekopogtatott. Itt már nagy volt a sürgés-forgás: kisgyermek születését várták.Vadvirágot ismerősként köszöntötték, hellyel kínálták, enni-innivalóval megkínálták, majd lefektették.
Másnap délfelé arra ébredt, hogy sokan állnak körülötte és mosolyognak rá.-Nőjj nagyra kicsilány-mondták neki-, legyél olyan, mint a virágszál!-Ekkor értette meg, hogy varázslat történt vele, a Tündér betartotta ígéretét.
Amikor új élete elkezdődött, már nyárutó, őszelő volt.Az őszirózsák még javában pompáztak a kiskertekben, de a fecskefészkek lakói már a messzi útról beszélgettek.
Hát így kezdődött ennek a kicslánynak a története, valahol messze északon, a nagy hegyek között, ahol nagyon szorgos, jó emberek éltek.Itt várt rá sok-sok öröm,de néha a bánat is megérintette.
vadvirág
2007 október 31. | Szerző: kisiren
Érzéseim Mindenszentek előestéjén
November elseje bennem mindig kettős érzést vált ki:e napon született a fiam,aminek nagyon örülök,és sokan eltávoztak már környezetemből,akiket nagyon hiányolok.
Gyermekem születésekor egy csodát kaptam a Sorsomtól:egy új élet kezdetét.Milyen érdekes ez a kettősség.Valakit ünneplünk,aki akkor született,míg másokért szomorkodunk,akik eltávoztak tőlünk. E nap is figyelmeztet életünk két fontos állomására:születünk és meghalunk.Ahogy Horatius írta:
“Emlékezzél meg ember,hogy por vagy és porrá leszel.”
Legközvetlenebb halottaimról pedig úgy érzem, nem csak e napon emlékszem meg,mert bennem élnek mindennap.Édesanyám ízeit érzem minden főzésnél,sütésnél,de érzem az illatot,ami a konyháját lengte be.Szüleim szavait most is hallom,óvó,védő kezük máig kísérnek.Bennünk élnek Ők mindannyian,akiket szerettünk-ez az Ő halhatatlanságuk,és az élet egyik legszebb üzenete:folytatni az életet,továbbadni,még akkor is,ha tudjuk,hogy egyszer számunkra is befejeződik,ahogy a lipcsei toronyórán olvashatjuk:”A halál bizonyos,csak az órája bizonytalan.”
Mégis az élet szépsége,a mindennapok apró örömei,amivel Sorsunk ajándékoz meg bennünket arra ösztönöznek ,hogy ez a kapott ajándék egyszeri,megismételhetetlen jól vigyázzunk rá,és használjuk ki minden pillanatát.
Madách Imre írja Az ember tragédiája-ban:
“Ádám:-Csak az a vég-csak azt tudnám feledni…
Az Úr:-Mondottam,ember:küzdj és bízva bízzál.”
Oldal ajánlása emailben
X